Már az is szokatlan volt, hogy egy választási kampányban a belügyminiszter exponálta magát, aki maga nem vezetője, de még csak nem is tagja a mandátum elnyerésére induló kormánypártnak. Az pedig végképpen különös, hogy ő az ország törvényes rendjének fennmaradását tette a kétharmad tétjévé, lényegében riogatva a lakosságot. (Ez azért is meglepő, hiszen a Belügyminisztérium korábban is működött minősített többség nélkül, mi több, az első Orbán-kormány idején is épp Pintér vezette, legitimációs korlátok nélkül.)
A kétharmad elvesztése után a 168 óra feltette a kérdést: Pintér szavait értelmezve mit jelent ez ma a közbiztonságra nézve? A BM nehezen értelmezhető válasza: „Pintér Sándor vezetésével a Belügyminisztérium eddig is Magyarország érdekeit képviselte, és ezután is azt fogja tenni.”
Belügyi forrásaink szerint furcsa, és nehezen magyarázható, hogy a váratlan választási vereség, és a súlyos politikai kudarc után két héttel a BM irányítása alatt álló belső titkosszolgálat, az Alkotmányvédelmi Hivatal főigazgatója „önként” lemondott posztjáról. Ennek valódi okáról a nyilvánosság persze sohasem értesülhet hivatalosan, de az egybeesés sokatmondó, árulkodó, s mindenképpen gyanakvást keltő lehet.
