"Jogállamban a hatalmi ágak elválasztása nem azt jelenti, hogy szemben állnak egymással, különösen nem azt, hogy egymás tevékenységét akadályozva, lerontva működhetnek, hanem éppen a demokratikus jogállam és az alkotmányosság megvalósulása érdekében kötelesek együttműködni is." Tavaly májusban mondta ezt Lenkovics Barnabás, akkor még csak alkotmánybíró, aki azóta az Alkotmánybíróság elnöke lett, köszönhetően Kövér László jelölésének és a kétharmadnak, amely megválasztotta. Alkotmánybírói mandátuma ugyan 2016 tavaszán lejár, és a hosszabbítás is kétharmados döntést igényel, de ne legyen kétségünk: akár bíró marad, akár nem, Lenkovics megszolgálja a belé vetett bizalmat.
Elődje, Paczolay Péter után mindenképpen. Az Ab előző elnöke ugyanis nem átallott olyan határozatokhoz, illetve különvéleményekhez adni a nevét, amelyek kiverték a biztosítékot fideszes körökben. Elsősorban az új alaptörvény körüli működése nem váltott ki tetszést, de a devizahitelesek megmentését is másképp látta, mint a többség - köztük Lenkovics. Meg is lett a jutalma; Paczolayt leváltották a Velencei Bizottság magyar posztjáról, és nem választották újra alkotmánybírónak mandátuma lejárta után, pedig lett volna rá lehetőség.
De Paczolay soha nem is érvelt úgy, mint Lenkovics, aki a hétvégi MTI-nek adott interjújában úgy vélte, más a tartalma az alkotmánybíráskodásnak egy konszolidált időszakban, mint egy súlyos válság idején, illetve más egy gazdag, és egy szegény országban. Amit nehéz másképpen érteni, minthogy például Burmában nem kell az emberi jogokat betartani, hiszen szegény és válságban lévő ország, de be kell tartani Németországban, amely gazdag és virulens.
Nem szívesen lennék most a burmai alkotmánybírók - ha vannak ilyenek - helyében, hiszen kiderülhet, amit tesznek, nem is alkotmánybíráskodás, sokkal inkább együttműködés (esetleg nemzeti jelzővel ellátva). Hogy Magyarországot Lenkovics hová sorolja, nem derült ki az interjúkból, de kiderült az általa is jegyzett határozatokból. Például a devizahitelesek megmentése ügyében hozott novemberi Ab-döntés nem törődött olyan egykori, elavult jogelvekkel, mint a visszaható hatály tilalma, a bizonyítási teher megfordítása, vagy a jogszabályban előírt rendkívül rövid határidők. Hiszen "a jogállam struktúrái sem örök időkre adottak" - legalábbis az új Ab-elnök szerint. Pedig Paczolay sem vitatta, hogy a devizahitelek olyan társadalmi és gazdasági problémát okoztak az országnak, ami a törvényalkotó beavatkozását igényelte, azt vitatta, lehet-e ezt a helyzetet alkotmányellenes eszközökkel reparálni. Mi várható ezek után az új elnöktől, aki még ombudsmanként, 2007-ben azzal keltett feltűnést, hogy úgy vélte, a vasúti szárnyvonalak bezárása a szabad mozgás alkotmányos jogát korlátozza?
Mára a válság miatt nyilván ez is megváltozott. Nemcsak a szabad mozgás joga, de a szabad alkotmánybíráskodás sem örök időkre adott. Eljött az együttműködés ideje.
