A legyőzhetetlenség nimbuszát elvesztette a Fidesz. Az újpesti és veszprémi időközi választáson aratott ellenzéki győzelem ad annyi politikai lendületet az embereknek, hogy megutálva az egyoldalú gazdagítást és megelégelve a sokoldalú szegényítést: változást akarnak.
Egy szocializmus korabeli vicc szerint az értelmiség előtt két út van: az egyik az alkoholizmus, a másik út járhatatlan. A jelen kor értelmisége előtt is két út van: az egyik a kiegyezés, a másik út járhatatlan. A kiegyezés útját Magyarország már két történelmi példán is megtanulhatta: 1867-ben és 1989-ben.
Új kiegyezésre van szükség, mert egyébként a járhatatlan útra lépünk. A kettészakított országot újra kell egyesíteni. Kik legyenek azok, akik megkezdik azt a társadalmi-politikai-kulturális tevékenységet, amelynek gyümölcse lehet a nemzeti együttműködési minimumban való megegyezés? Sokan úgy vélik, hogy a kezdeményezők csak nagy formátumú politikusok lehetnek. Hol vannak ezek a nagy formátumú politikusok? A jelenlegi Országgyűlésben nem sokat találunk belőlünk.
A nemzeti együttműködési minimum kezdeményezői azok az emberek, akik már nem akarnak a régi módon élni, és egy olyan Magyarországot akarnak Európában, amely nem a kirekesztés, hanem a befogadás társadalma akar lenni. Az egyszerű emberek nem akarják eljátszani a „forradalom” és az „ellenforradalom” hőseinek és áldozatainak a szerepét, hanem hétköznapi életre vágynak: dolgoznak és boldogulnak, és néha telik egy kis ünnepre is.
Nem kell arra várnunk, hogy a régi és az új gazdagok majd kibékülnek egymással, és belátva csalásra és kíméletlenségre épülő rendszerük hibáit, majd jó útra térnek. A hétköznapok útja a békesség útja: „Élni és élni hagyni!” A nemzeti együttműködési minimum kezdeményezői az emberek, akik számszerű többségben vannak országunkban, de elhitették velük, hogy egy kisebbséget jelentenek csupán Magyarországon. Mindenkinek joga van az együttműködés kezdeményezésére a saját erejéhez mérten.
Mire terjedjen ki a nemzeti együttműködés minimuma? A szegénység enyhítésére, az informatikai fejlesztési célok megfogalmazására, a környezetvédelmi követelmények meghatározására, az önkormányzati jogkörök bővítésére, a közös kulturális programok szervezésére, a határon túli magyarokkal való konszenzus kialakítására.
A jelenlegi konfrontatív (harci) területek a politikusok között a jogállam visszaállítása, a tisztességes választási törvény létrehozása, az ügyészség tevékenységének a normalizálása, a bírói függetlenséget sértő szervezeti formák megszüntetése, a titkosszolgálat szervek pártpolitikai célokra való felhasználása. Az egyszerű embereknek, amilyenek mi is vagyunk, nincs befolyása a harci területekre és az azon vívó politikusokra.
A nemzeti minimumnak olyan területeit alakítsuk ki, amelyekre hatásunk lehet, mert a barátainkkal, a szomszédainkkal, a helyi civil szervezetekkel, a helyben működő politikai és pártszervezetekkel közösen megvalósíthatóak. A nemzeti minimum kialakításának az útja vezet el minket a 2018. évi általános választásokig, hogy a „szavatok ereje” dönthessen, és ne a fegyvereké!