Rómában a napokban bejelentették, hogy az ENSZ Élelmezési Világprogramjánál (WFP) kémet lepleztek le: a 38 éves észak-koreai Kim Szu Gvangot azonnal leváltották pozíciójáról. Hogy miként derült fény a kémtevékenységre, ezt nem részletezték, de ezzel szinte egy időben bejelentették, hogy apja, az UNESCO párizsi központjában dolgozó, 67 éves Kim Jong Nam titkos információkat gyűjtött a francia fővárosban. Apát és fiát az ENSZ szakértői jelentésében leplezték le megállapítva, hogy sokáig jól leplezték ténykedésüket.
Peter Smerdon, a WFP szóvivője is megerősítette a brit Telegraphnak, hogy Kim Szu Gvang már nincs a helyén. „A WFP munkatársai nemzetközi köztisztviselők. Függetlenek kell lenniük minden egyéb szervezetről, ez az egyik alapelvünk” – közölte Smerdon, hozzátéve, hogy az észak-koreai szakértő „már nincs a helyén”.
Észak-Korea igen kevés nemzetközi szervezetben van jelen, a WFP-nek azonban akadnak phenjani munkatársai is. A kilencvenes években az ENSZ több millió észak-koreai számára nyújtott segítséget az ország totális gazdasági összeomlása, az éhínség idején. Phenjan ekkor került kapcsolatba az ENSZ élelmezési szervezetével, s ettől kezdve kezdtek alkalmazni a WFP központjában is észak-koreaiakat. Smerdon elmondta, az észak-koreaiakat nehéz meggyőzni arról, hogy a WFP pusztán humanitárius tevékenységet folytat, ezért elég sajátságos, hogy éppen ellene kémkedik Phenjan.
A külföldi szervezeteknél dolgozó észak-koreai úgynevezett diplomatákat nemcsak a kémkedésre kényszerítik rá, hanem arra is, hogy akár legális, akár illegális módon pénzt gyűjtsenek a nyugati valutában nem bővelkedő phenjani rezsim számára. A világszervezet egyik jelentésében emlékeztetett arra, hogy egy ízben valamelyik ázsiai repülőtéren tartóztattak le egy észak-koreai kémet, akinél 450 ezer dollárnyi készpénzt találtak.
A WFP egyébként a botrány ellenére sem int búcsút Észak-Koreának, hiszen az országban továbbra is 1,1 millió nőt és gyermeket segít. Olyanokat, akik a krónikus alultápláltság következményeitől szenvednek. A külföldi országokban való kémkedést az Általános Hírszerzési Iroda (RGB) irányítja. Hat irodával rendelkezik a világban, s a többféle kémtevékenységet végez a világ majd minden országában, Dél-Koreát kivéve. Itt ugyanis a 225-ös Iroda munkatársai fejtik ki nem túlságosan áldásos tevékenységüket.
Egyik kémszervezetről sem tudni sokat. A Global Security honlapja szerint azonban az RGB a világ legkiterjedtebb kémhálózatai közé tartozik. Becslések szerint a világban 60-100 ezer ember szolgáltathat információkat a szervezet számára. Rendkívül jól kiképzett személyekről lehet szó, akik pszichikailag is felkészültek arra, hogy ellenálljanak a „bűnös Nyugat” csábításának. Állítólag 22 brigádba és legalább hét zászlóaljba szervezték a kémeket.
A hírszerzőket egy esetleges háborús konfliktusra is kiképzik. Amennyiben Észak-Korea háborúba keveredne, a kémek feladata az lenne, hogy második frontot nyissanak az „agresszor” ország területén, megsemmisítsék az ellenség – elsősorban természetesen Dél-Koreáról és az Egyesült Államokról van szó – kommunikációs csatornáit, logisztikai bázisait. Meg kell akadályozniuk, hogy az adott ország utánpótlást szállítson a harcoló katonáinak. Ezért az észak-koreai kémek a kiberterrorizmusra is ki vannak képezve. A hírszerzőknek az észak-koreai hadsereg vezetése osztogatja a parancsokat.
Kim Ir Szen, majd Kim Dzsong Il idején azért raboltak el embereket külföldi országokból, s „csempésztek át” Észak-Koreába, mert némi – legalább hét hónapig tartó – agymosás után kémként akarták bevetni őket. Feltehetően több tucatnyi személyről volt szó. Kim Dzsong Il ki is akadta az ukázt: húszas éveiben járó fiatalokat kell elrabolni, mert ők több évtizeden keresztül szolgáltathatnak információkat.
Gyakran igen mutatós hölgyeket hurcoltak Észak-Koreába, mondván, ők könnyebben épülnek be az ellenség soraiba. Az elraboltak között volt a 13 éves japán lány, Jokota Megumi, aki 1977-ben tűnt el Japánban. Őt azonban nem képezték ki kémnek, állítólag Észak-Koreában fogságban töltötte le életét. Phenjan szerint már meghalt, Tokió viszont reméli, hogy még életben van.
Természetesen nemcsak Észak-Korea gyűjt információkat a világról, hanem a Nyugat is megpróbál hitelt érdemlő híreket szerezni a rezsim viselt dolgairól. Bár Észak-Koreába beférkőzni szinte reménytelen feladat, a nyugati titkosszolgálatok megpróbálják a lehetetlent. Hogy hogyan, arra egy szintén a napokban közzétett értesülés világít rá: a brit külföldi hírszerzés, a MI6 Dél-Afrika közvetítésével próbált meg beszervezni egy észak-koreai kémet. A MI6 az al-Dzsazíra szerint levelet is írt ez ügyben a dél-afrikai titkosszolgálatnak, s segítséget kért tőle. Londont, s persze az Egyesült Államokat is, elsősorban az érdekli, valójában milyen fázisban van Észak-Korea nukleáris programja.
A briteket sikerült is összehozni egy észak-koreaival, akit állítólag érdekelt is volna a megbízatás, annál is inkább, mert a britek nyilván nagyvonalúan honorálták volna a nem kis veszélyekkel járó információgyűjtést. Egy év azonban eltelt anélkül, hogy a Mi6 hallott volna a férfiról, így az együttműködés még azelőtt megakadt, hogy egyáltalán megkezdődhetett volna. Hogy pontosan mikor történt mindez, nem tudni, annyi ismeretes csak, hogy az al-Dzsazíra által közzétett dokumentumok a 2006-2014 közötti időszakból származnak.
Phenjan eddig három kísérleti atomrobbantást hajtott végre, s még tavaly tavasszal amerikai szakértők azt állították, hogy Észak-Korea már a negyedik atomrobbantást készíti elő.
