A kultúra nem árucikk! A valaha volt, vagy tán nem is létezett "létező" szocializmusban indulatos vitákat gerjesztett e téma. Ilyen viták a rendszerváltás után már nem kavartak vihart, egyértelmű volt, hogy mint tudjuk "nincsen ingyen ebéd", a szellemi, kulturális értékeket is meg kell fizetni. Az elmúlt több mint öt évben a helyzet csak annyiban változott, hogy kiderült, a kultúra nem érték, tehát nem is árucikk, vagyis pénzt, legalábbis államit nem igen érdemes beletenni. Legföljebb az udvari "művészetbe".
Papíron azért még ez a bornírt és félműveltségére büszke rezsim is elismeri, hogy a könyv, a könyvesbolt a kultúra szolgálója.
Igaz, erre a felismerésre csak akkor jut, amikor a könyvészeknek is be kell fizetniük az államkasszába, mint az online kasszák esetében. A kassza vásárláshoz kötelezően igényelt úgynevezett teaor szám indoklása ezt hivatalosan is igazolja.
Ha kedvezményről van szó, mint a vasárnapi zárva tartás, a vasárnapi író-olvasó találkozó szervezése kulturális tevékenység. "A kivételi kör ugyanakkor kizárólag a kulturális tevékenységet kiszolgáló kereskedelmi tevékenységre vonatkozik, tehát az író-olvasó találkozó esetén az esemény ideje alatt a helyszínen tartózkodó író (szerző) szerzeményeinek megvásárlására terjedhet ki" - az illetékes szaktárca szerint.
Azt pedig, hogy a mindenre elszánt könyvész a helyszínen olvasóival találkozó író művein kívül esetleg más kortársak, netán klasszikusok műveivel ne játszhassa ki az államot, érdeklődő olvasónak álcázott adóhatósági próbavásárlóval lehet ellenőrizni. Az ilyen renitens kultúrkalóz pedig vessen magára. Vagy könyvelje el magában, hogy nem csak a könyveknek van meg a sorsa.
