Minden rosszhiszeműség nélkül: az Orbán-kormány benyújtja a számlát a holokauszt-emlékévért. Mert lehet-e másként értékelni a most meghirdetett, "Szovjetunióba hurcoltak emlékéve" ötletet? Az elgondolás nem csupán a holokauszt viszonylagosítását jelenti (emlékév ez is, emlékév az is…), hanem rendkívüli módon és hatásfokkal károsítja az egész társadalom lelki egészségét. A bizottság szerint ez az emlékév a méltó megemlékezést és a sebek begyógyítását szolgálja. Azonban állítható, hogy ellenkező hatása lesz. Tovább tartósítja a magyar társadalom krónikusan zavarodott történelemtudatát, növeli a benne rögzült előítéleteket, újabb akadályát képezve az olyannyira hiányzó nemzeti önismeret kimunkálásának.
A közösség ezáltal ismét elhárítja felelőssége vállalását, a másokra mutogatás önsorsrontásához ragaszkodva. Balog Zoltán miniszter és társai komoly fogalomtévesztésben leledzenek. A "Szovjetunióba hurcoltak" nem a "kommunizmus" (tudományos pontossággal és állampolgári jogkövetéssel így szólna: "kommunista rendszer") áldozatai. Ők jóvátételi-helyreállítási munkát végeztek, amelyet a Horthy-rendszer által a Szovjetunió ellen indított rabló és népirtó háború pusztításai indokoltak.
Szenvedéseiket és sokuk halálát éppen a náci Németország szövetségeseként viselt háborúnk okozta. Idetartozó történelmi tény, hogy a munkatáborok körül élő helyi szovjet lakosság ellátása, táplálkozása nemegyszer szegényesebb volt a foglyokénál. A klimatikus viszonyokért is képtelenség a "kommunizmust" felelőssé tenni. Mindez a cinikus, hazug és történelmileg igaztalan kommunistázás része. Ugyanerre "jó" az egyre fokozódó-terjedő antiszemitizmus és a romákkal szembeni gyűlölködés is, emiatt akarja a kormányhatalom elérni, hogy a nép ne határozhassa meg önmagát (tilos lett a szegényt szegénynek nevezni stb.) és ne lehessenek saját hiteles példaképei, hősei.