- Mit szól hozzá, hogy a magyarok hamarosan buszokkal toloncolják vissza menekülni vágyó honfitársait?
- Általánosságban: az előző években átlagban 40-50 ezer koszovói hagyta el az országot és évente 6 ezer tért vissza. Repülőgépen találkoztam többekkel is, akiket az osztrákok kísértek vissza. Nagyon elkeseredettek. Ezer euróval kevesebbel jöttek haza, mint amennyivel elindultak, mivel a pénzük elköltötték az útra. A szociális és gazdasági helyzet Koszovóban nem jó. Érezzük, hogy nincs remény. Képzelje el, hogy ezeket a remény nélküli embereket visszaküldik, és 1000 euróval még szegényebbek is...
- Vajon miért akarják visszatartani őket a reménybeli boldogulástól?
- Nagyon nehéz bárkit is meggyőzni, hogy ne hagyja el az országot, mivel naponta találkozom emberekkel, akik azt mondják, nincs munkám, rengeteg gyerekem van és nincsen semmilyen perspektívám, hogy munkát találjak. A jelenlegi helyzetre és a vágyakozásaikra alapozva hozzák meg a döntést.
- Irracionálisan?
- Ha nincs munkám és kilátásom sem, hogy boldoguljak, akkor megkockáztatom a kivándorlást. De a probléma az, hogy rendre azt terjesztik, senkit nem küldenek vissza. Szerintem a szerb hatóságok ezt megkönnyítették, sőt, akár még fizethettek is néhány embernek, hogy lépjék csak át a határt. Az embercsempészet nagy üzlet. Képzelje el: 40 ezer ember, fejenként 5 ezer euró, az 20 millió...
- A fővárosból mennyien hiányoznak?
- Nincsenek pontos statisztikáim, de tény, hogy rengeteg gyerek iratkozott ki az iskolából. Kiállítjuk nekik az anyakönyvi iratokat, mert ha át akarnak menni a koszovói-szerb határon, a gyerekeknek fényképpel ellátott anyakönyvi kivonat szükséges. Hatszáz ilyen kérelmet adtak be általában naponta.
- Naponta?
- Az összes kérelem 60 százaléka csak a gyerekekről szól. Bár egy hete ez a szám csökkent, sőt, lényegében megszűntek az ilyen irányú kérelmek. Az emberek kérdezik, hogy most mi van. Szerintem, aki el akart menni, az már el is ment.
- Van összefüggés a magyar kitoloncolási döntéssel?
- Lehet, hogy az itteni hatóságok fellépéséhez is köthető a csökkenés.
- A magyarok jelenlegi hozzáállása itt hírszerűen sem jelenik meg?
- Nemcsak a magyar hatóságokról van szó, hiszen általános, hogy az emberek elmenekülnek. Szörnyű körülmények között, táborokban élnek bármelyik országban, ahová csak eljutnak Európában. Az egyetlen különbség, hogy az újságírók mostanában Magyarországra mentek és ott interjúvolták meg az embereket. De már vannak történetek Németországból is, hogy tornatermekben, iskolákban vannak elhelyezve a koszovóiak.
- Elrettentő híradások?
- Lehetséges. A kormány hadjáratot, kampányt folytat, amiben azt mondja, hogy "ne hagyd el az országodat!". De ez - véleményem szerint - csak még jobban feldühíti az embereket. A kormányt vádolják a helyzetükért, a kormány meg erre azt mondja, hogy ennek ellenére ne menjenek el.
- Miközben a koszovói gazdasági kormányzat nem tud alternatívát nyújtani...
- 2002 óta van saját kormányunk. A függetlenség kikiáltása óta ugyanazok a figurák vannak hatalmon. Az emberek okosak és tudják, hogy ugyanazok az emberek már nem hozhatnak változást, az életükbe.
- Ebből is következik, hogy önnek sem különösebben jó a viszonya a jelenlegi hatalommal…
- Nemcsak azért, mert más pártot képviselek. Az ő politikájuk miatt léptem egyáltalán be a politika világába, előtte egyetemi oktató voltam.
- Azt is hallottuk, hogy sok feljelentést tett a kormány, a miniszterelnök ellen.
- Személyesen 80 feljelentést küldtem az ügyészségre az előző polgármester ellen, aki épp most miniszterelnök. (Isa Mustafa, Koszovói Demokrata Párt - a szerk.) Elvesztette a választást, aztán elvesztette az országos választásokat is, ennek ellenére ő lett a kormányfő.
- Ezeknek a feljelentéseknek van valami foganatja?
- Nem, mert az ügyészség fél. Mi történhet a stabilitással, ha a magas rangú politikusok ellen fellépnek - gondolhatják. Ám a társadalom általános elégedetlenségére és a tüntetésekre számít. Sosem voltak mérgesebbek az emberek, mint most. És mivel most kényszerűen visszatérnek külföldről, szerintem elég sok zavargás várható.
- Ön is szokott tüntetésekre járni.
- Amennyiben a célokkal egyetértek, nem engedhetem meg magamnak, hogy míg a polgárok részt vesznek a demonstrációkon, én a hivatalomban ülök.
- Ezért le is tartóztatták már…
- Igen, noha öt perc után el is engedtek. De arra jó volt, hogy körbeparádéztak velem a városközpontban.
- Pristina és Budapest között mennyire szoros a kapcsolat? Itt nyilván nem a menekültkérdésre gondolok.
- A budapesti volt az első polgármester, aki gratulált nekem, amikor megválasztottak. Az elődöm, a mostani miniszterelnök, három évvel ezelőtt járt Budapesten. Kiváló kapcsolataink vannak ezen kívül Béccsel és Zágrábbal is. Együttműködünk a tömegközlekedés kapcsán, a kommunális ügyekben, például a szemétgyűjtés területén, valamint az oktatásban Béccsel. Zágrábbal pedig a parkolási rendszer kapcsán. Célunk, hogy minél több segítséget szerezzünk ezeken a területeken. Pristinában újra kell építenünk a tömegközlekedést és a kommunális hulladék kezelése is sok problémát jelent. Közeli baráti városok, fővárosok tapasztalatait gyűjtjük össze. Tanácsot és a tapasztalatok megosztást várják elsősorban. Fontos elmondanom: Magyarországot baráti államnak tekintjük. 2008-ban az elsők között volt, amely elismerte Koszovó függetlenségét és általánosságban a koszovóiak nagyon hálásak azoknak az országoknak, akik ezt a pozíciót a korai időszakban felvállalták. Azzal együtt is, hogy sok problémát jelentett számukra a szomszédos országokkal ez a döntésük.
