Március 1-én kezdődik az argentin törvényhozás új ülésszaka. Az ülést Cristina Fernández nyitja meg, s a megfigyelők már előre arra számítanak, hogy azonnal összecsapnak a kormányzat és az ellenzék képviselői a nemzetgyűlésben. A fokozódó feszültséget jelezte, hogy számos ellenzéki politikus, köztük több elnökaspiráns is részt vett a múlt héten tartott nagy tömegtüntetésen.
A több mint 400 ezres, csendes megmozduláson a gyanús körülmények között elhunyt főügyészre, Alberto Nismanra emlékeztek. A hatóságok azt állítják, a főügyész öngyilkosságot követett el, négy nappal azt követően, hogy egy 289 oldalas vádiratot tett közzé, amelyben Cristina Fernándezt és kormányzatát vette célba. Az elnök asszonyt és a kabinetet tette felelősségé azért, hogy szőnyeg alá söpörték Argentína történetének legnagyobb terrortámadása ügyét, vélhetőleg piszkos alkut kötve a merényletet állítólag megszervező Iránnal.
Az 51 éves Nismant egy golyóval a fejében találták saját fürdőszobájában, belülről bezárt lakásában, de senki nem hiszi el az öngyilkosságról szóló hivatalos verziót. A főügyész épp másnap készült a törvényhozás rendkívüli ülése elé terjeszteni a bizonyítékait a terrortámadásról és az egész peronista kormányzat felelősségéről.
Még maga az államfő is kétségbe vonta a Nisman halála ügyében indított vizsgálat hitelességét, s hogy helyreállítsa a megingott bizalmat, menesztette a katonai diktatúra idejéből örökölt titkosszolgálatot, új vezetőket nevezett ki a hírszerzés élére. A politikai földrengést azonban e manőver révén sem tudta elkerülni. A Nisman utódaként kinevezett új főügyész, Gerardo David Pollicita nem tette a fiókjába elődje és jó barátja jelentését, hanem közölte: a bizonyítékok alapján indokoltnak látja, hogy hivatalosan is vádat emeljenek az elnök asszony, valamint Hécor Timerman külügyminiszter, s Andrés Larroque képviselő ellen az igazságszolgáltatás akadályozása, bizonyítékok elrejtése miatt.
Azóta az 53 éves Pollicita lett az új „első számú közellenség” Buenos Airesben. Fernández de Kirchner személyzeti főnöke, Jorge Capitanich „jogászpuccs” szervezésével vádolta meg az egész ügyészséget, illetve „hazugságok terjesztésével” a médiát. Aníbal Fernández, az elnök asszony titkára szerint a vádak „nevetségesek, zavarba ejtőek, s céljuk nem más, mint a demokratikus rend destabilizálása”.
Cristina Fernández de Kirchner – CFK, ahogy gyakorta emlegetik – mintha tudomást sem vett volna a Buenos Aires-i tömegtüntetésről, amelyen az elhunyt Nisman főügyész volt felesége, Sandra Arroyo Salgado bírónő és egyik lánya, a 15 éves Iara Nisman is részt vett. A csendes tiltakozó megmozdulás másnapján, 62. születésnapján twitter üzenetben Cristina groteszk módon csak a kínai Holdújévről írt, megosztva, hogy a kínai horoszkóp szerint ő a kígyó jegyében született.
Négy napnak kellett eltelnie, mire az elnökasszony nyílt levélben reagált a tömegtüntetésre, akkor azonban mindenkire rátámadt, különösen azokra a potenciális elnökjelöltekre, akik szerinte politikai hasznot akarnak húzni a válságból, megingatva kormányzatát, amely egyébként is már csak tíz hónapig, az októberre tervezett elnökválasztás győztesének beiktatásáig áll Argentína élén.
Ahogy nem jó szívvel emlékeznek a dél-amerikai ország első női elnökére, a Justicialista Párt alapítója, a néhai Juan Domingo Perón elnök özvegyére, Isabelre, aki inkompetens kormányzásával a későbbi katonai rezsim szálláscsinálójává vált, egyre inkább úgy látszik, hogy az év végén Cristina Fernández de Kirchnertől is vegyes érzelmekkel búcsúznak majd Argentínában.
Az egykor hatalmas ambíciókkal indult fiatal ügyvédnő Tolosa városában, egy buszvezető lányként született, az egyetemen kapcsolódott be a peronista mozgalomba, s ott ismerkedett meg férjével, Néstor Kirchnerrel. Férje Santa Cruz tartományban kormányzó lett, őt pedig beválasztották a helyi törvényhozásba, majd 1995-től 2003-ig, férje elnökválasztási győzelméig hol képviselőként, hol szenátorként szolgált Buenos Airesben.
Ahogy egykor Perón második „Evitát” akart csinálni táncosnő feleségéből, Isabelből, úgy Kirchnerék is ihletet merítettek a szegényeket támogató egykori argentin Primera Dama, vagyis Eva Perón legendájából. Néstor Kirchner a gazdasági válság mélypontján vette át az országot, előbb az adósság átütemezésével próbálkozott, majd felmondta az adósságszolgálatot, s szakított a Nemzetközi Valuta Alappal (IMF). Első hivatali ideje végén 60 százalékos népszerűségnek örvendett, ám mégsem indult újra, feleségét jelöltette maga helyett.
Cristina 2007-ben könnyűszerrel győzedelmeskedett, új kormánya persze alig különbözött férjéétől, a hatalom legfelsőbb szintjén maradt a folytonosság. Néhány év múlva kiderült, Néstor Kirchner miért akart háttérbe húzódni, két szívműtét után 2010-ben elhalálozott. Férje halála után CFK-t a szimpátiaszavazatok révén simán, a szavazatok 54,1 százalékával újra megválasztották, noha az elnök asszony magára maradva korántsem vezette olyan biztos kézzel országát, mint annak előtte, s ő is egészségi gondokkal küszködött, másfél éve agyműtéten esett át.
Az argentin gazdaság ugyanakkor egészen a legutóbbi időkig jól teljesített, Buenos Aires viszonylag jól átvészelte a pénzügyi válságot, az elmúlt évtizedben átlag 3-4 százalékos volt a növekedés, s ebből jóléti intézkedésekre, a gyerekek egészségügyi ellátására, a nyugdíjak emelésére is futotta. Idén azonban recesszióba süllyedhet az ország, magas az infláció, bár a valutatartalékok nagyságát jelenleg megnyugtatónak tartják a szakértők. A Nisman-ügy kihatásai azonban a Financial Times szerint a befektetőket is aggasztják.