;

közmédia;

- Ma

Büszke lehet a kedves vezető kedvenc közmédiájára. Most már egészen biztos, hogy megéri odaönteni az adófizetők pénzét. Igaz, a nézettség jelentősen elmarad a kívánatostól, viszont politikailag nagyon megbízhatók és a kormányzat mindig számíthat rájuk. Most pedig olyan szellemi teljesítménnyel rukkoltak elő, amely párját ritkítja. Irigykedhet rájuk mindenki.

Nyilvánosságra került ugyanis a nemzeti ünnepen induló, eddig nemzeti főadónak tartott, ezután pedig a friss hírek letéteményesének számító M1 programja. S a címek alapján máris következtetni lehet arra, milyen egyedi, változatos és vonzó programokkal várják a pártunk és kormányunk tetteinek megörökítésére számító - egyre kisebb - közönséget. A nap a Ma reggel című adással kezdődik, amelyet a Ma délelőtt követ. A déli híradó után következik a Ma délután, aztán pedig a Ma este. Sötétedés után a Ma éjjel zárja a műsorok sorát, közben pedig a tájékoztatásra éhes nézők híradókat kapnak. Másnap kezdődik minden elölről, sosem lesz tehát Tegnap, vagy Holnap. Maradjunk következetesek.

Egy műsor címe persze még semmit sem árul el a tartalomról, legfeljebb az iránta való érdeklődést befolyásolhatja. Azt már régóta megszokhattuk, hogy a köztévében nem számít a nézettség, hiszen a pénz akkor is megérkezik, ha kevesen kapcsolnak rá, a jóbarátok pedig minden körülmények között gyárthatnak műsorokat, függetlenül azok színvonalától. Ily módon elvileg mindegy is, hogy mivel töltik meg az adásokat. Abban meg biztosak lehetünk, hogy azok a kitűnő szakemberek, akik eddig is pártunk és kormányunk megelégedésére állították elő a politikai és közéleti műsorokat, mostantól az egész napi hírfolyamot is biztos kézzel meg tudják tölteni. Már legalábbis a megrendelők kívánsága szerint. A többi úgysem számít.

A nézőnek a háborús helyzetből természetesen semmit sem kell érzékelnie. Az utóbbi hetek fejleményei tették világossá, miért is ígérte a kedves vezető nemrég az állami hirdetéseket a közmédiának. Csak nem fog olyan újságok és médiumok fenntartásához hozzájárulni, amelyek ugyan jobbára nagyon barátságosak voltak vele és rendszerével, viszont az egyik fő ellenséggé avanzsált egykori szobatárshoz tartoznak. Hogy ezzel jó lóra tett-e, azt majd csak a jövő dönti el. De az mindenesetre figyelemre méltó, miképpen változtatta meg ezzel a közmédia eredeti szerepét. Nekik ugyanis elvileg az lenne a dolguk, hogy az egész közt szolgálják. Ne próbálják befolyásolni az őket választó közönséget, s mindenképpen a kormány oldalára állítani. Nem szabadna tehát az ellenzéket sem az ország, a nép, a nemzet ellenségének beállítaniuk, ahogy azt szinte minden nap teszik. E kívánalmaktól a közmédia immár fényévekre került. Reggel, délben, este a hatalom - az eddig volt kétharmad - érdekében tevékenykednek, s ezen nyilván nem változtat az sem, ha március idusától Ma reggel, Ma délután, stb. teszik ezt.

A feladat persze mind nehezebb. Egyre több ugyanis az "ellenség". Aki jóbarát volt, az is könnyen a másik oldalra kerül. S bár a közmédia növekvő számú csatornáit kötelező eljuttatni a néphez, az emberek valahogy többször értesülnek arról is, hogy sok "furcsaság" lengi körül pártunkat és kormányunkat.

Egyszer talán a köztévében is rájönnek, hogy a múlt századi módszerek már a propagandában sem működnek.