- Egy haveri galéria

- Hogyan került a Platán Galériába?

- A Platánban 2013 őszén kezdtem el dolgozni, de már gyerekkorom óta ismerem a Lengyel Intézetet, mivel középiskolásként még egy versenyt is nyertem itt. Frédéric Chopinról kellett egy plakátot rajzolni. Az enyém kicsit szürreálisra sikerült: az előtérben a lengyel zeneszerző állt, mögötte kották és egy lángoló zongora. Huszonévesen kerültem még közelebb a galériához. A Képzőművészeti Egyetemen egy osztálykiállítást akartam szervezni a Platán Galéria pincéjében. A barátaimmal kirámoltuk a helyet, kifestettük a falakat, és az új, földalatti Mű-vész Pince nevű galériában elkezdődött a kiállítások sora.

- Milyen sűrűn voltak a tárlatok?

Kéthetente, péntekenként. Az első helységben pultot állítottunk fel, ahol italokat szolgáltunk fel, míg a másikban voltak a kiállított művek. Kicsit romkocsmás hangulatot teremtettünk. Az emberek pedig nemcsak a művek miatt gyűltek össze, hanem, hogy egy jót beszélgessenek. Mi egy személyes galériát, egy baráti találkozóhelyet akartunk magunknak.

 

- Kik állítottak ki?

Elsősorban a barátaink. Akkoriban még frissen diplomázott srácok voltunk, még nem gondolkodtunk kurátorként. A Mű-vész Pince viszont csak két évig működött, a csapat utána szétszéledt. Azóta viszont „újjáélesztettük” a Platán Galéria pincéjét, LATARKAnéven, mely lengyelül zseblámpát jelent. A társaim Bársony István építész, a volt Casati Galéria kurátora, valamint Bánki Ákos és Esse Bánki Ákos képzőművészek. Nekünk a kiállításszervezés egyben hobbi és hivatás.

- És miben lett más a LATARKA?

- Sokkal profibb mint a Mű-vész Pince volt. A legfontosabb szempont a minőség.Továbbra is meghívjuk a barátainkat kiállítani, de már számos más művész is megfordul a galériánkban. Számos lengyel művész a budapesti ittléte során maga keres minket fel, hogy a kiállíthasson nálunk. Arra törekszünk, hogy minél több csoportos és nemzetközi kiállítást szervezzünk, így sok magyar és lengyel fiatal művész bemutatkozhat. Ráadásul a kiállítások nagyon különböznek egymástól, a kurátori csapatunk nyitott bármilyen témára. A külföldieknek ösztöndíját is álljuk, mi fizetjük az útiköltséget és a szállást is. Egy kicsit lökünk a fiatalok karrierjén.

- Többen valószínűleg először állítanak ki nemzetközi kiállításon a galériának köszönhetően.

- Tegnap például húsz művész állított ki nálunk először: tizennégy lengyel és hat magyar.

- A híres lengyel-magyar barátság tehát a művészeten keresztül is elmélyíthető?

Szerintem igen. Sőt, a Platán Galériának kifejezett célja, hogy nyitott legyen Magyarország és más országok irányában is. Megmutatjuk, hogy mi lengyelek alapvetően nyitott nemzet vagyunk, és szeretünk másokkal együttműködni, közösen újat teremteni.

- Művészeti vásárt is szervez a LATARKA, amely egyedülálló Budapesten.

Igen, az ötletet mi találtunk ki. Varsóbantélen a galériák rendszeresen szerveznek hasonlóvásárokat. Ilyenkor egyes helyeken a magas piaci árakhoz képest jelentősen olcsóbban juthatnak hozzá a műkedvelők az alkotásokhoz. Persze, míg ez bevett szokás a lengyeleknél, addig Budapesten sokan furcsállották a vásár ötletét. Számos kritikát kaptunk.

- Miket kifogásoltak?

- Kurátorok és galeristák értetlenkedtek, kérdezték is tőlünk, hogy mi értelme van annak, ha levisszük az árakat. Próbáltuk nekik magyarázni, hogy a vásár egy lehetőséget nyújt a művészeknek bemutatkozni.A vásár iránt viszont sok vásárló érdeklődött, ráadásul az első alkalommal ötven művész állított ki, tavaly decemberben hetven.Most már úgy tűnik, a szakma is elfogadta a kezdeményezésünk.

- Mi a következő haditerv?

- A Platán Galéria részt vesz az április 24-én nyíló Off-Biennale nevű független művészeti eseményen. Mint az esemény címe is mutatja, a fesztivál állami támogatás nélkül valósul meg. Hangsúlyozni kell továbbá, hogy az Off-Bienalén nemzetközileg híres művészek is megjelennek. Ketten a Platán Galéria standjánál is lesznek: Sven Johne német képzőművész az egyik leghíresebb lengyel képzőművésszel, Zbigniew Liberával állít ki egy közös projektben.