Ha Clinton szaxofonozhat, Gyurcsány miért ne gitározhatna? A kettő között talán annyi a különbség, hogy az amerikai ex-elnök ért a hangszeréhez, a magyar ex-miniszterelnöknél a gitározás legfeljebb a politikai show imitált „belépőjeként” jöhetett szóba. Színes gitárok, ugrándozó popsztárokat mímelő politikusok és a sokszínű pengetőből összehozott új logó – úgy vezették fel az új arcot öltő DK kongresszusát, mintha egy új politikai erő lépett volna színre. Mintha…
Ám a látványos kongresszusi belépő önmagában még nem képes politikai nyarat hozni a szétesett baloldalon. A veszprémi választást megelőző felfokozott hangulatban is az ellenzék hangulatát még a tavaly tavaszi sikertelen összefogás nyomasztotta, s ebben a légkörben hirdette meg a DK az új, polgári Magyarország születésének vízióját. Egy újragondolt de kissé „retro álmot” vázolt Gyurcsány Ferenc, amely nevében a Fidesz 1998-as kormányprogramjának címére emlékeztetett, de a jelenlegi közállapotokra utalva a mai „csonka demokrácia” javított változatának láttatta.
Egy olyan polgári Magyarországot építene a DK, amely nem keresztény, nem nemzeti, nem jobboldali, hiszen sokfélék vagyunk, de ahol lehet és tudunk egymással békében élni. Egy nyugatos demokráciát teremtene, ahol képesek az emberek nyíltan beszélni, akár a cigány-magyar együttélésről is, mert ha nem, megeshet, hogy néhány év múlva a szélső jobb kezébe kerül a „megoldás” joga. Olyan polgári Magyarország képét vázolta fel a pártelnök, ahol tudomásul veszik más kulturális gondolkodású emberek létezését, s nem akarja senki őket sem megváltoztatni.
A DK képes többet mondani és tenni a rendszer tagadásánál, és meg tudja mondani, mi történjen annak bukása után. Ez volt a kongresszus üzenete. A régi-új pártelnök már a Fidesz-bukásának idejét is látni véli: egy előrehozott választáson reményei szerint akár már jövőre. Minden szavával azt sugallta: a DK kész egy ilyen helyzetre.
De Gyurcsány most is olyan volt, mint az egyszeri tábornok: rohamot vezényelt, de nem nézett maga mögé, vannak-e követői. A többi párt még a sorait próbálja rendezni, s esze ágában sincs egy korai rohamra indulni. Legkevésbé a tábornokkal.
