A Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Máltai Szeretetszolgálat által tavaly közreadott összesítés szerint ma Magyarországon csaknem negyvenezer gyermek éhezik. A felmérésből egyúttal kiderül, hogy százezrek nem jutnak minőségi meleg ételhez mindennap. Ezeknek az elkeserítő adatoknak a remélt csökkentésére hozta létre Horgas Péter díszlet- és látványtervező a Nemzeti Minimum elnevezésű kampányt, amelynek keretében kéthetente szerdán jelentkező beszélgetésekkel igyekeznek felhívni a figyelmet a problémára. A civil kezdeményezéshez többek között Ferge Zsuzsa szociológus, Bodor Johanna táncművész, Bornai Tibor zenész és Csoszó Gabriella fotóművész is csatlakozott. „Magyarországon olyan abnormális helyzetet jelent a gyermekéhezés, hogy azzal nem lehet együtt élni. Éppen ezért tölt el boldogsággal, hogy számtalan polgári személy mellett tucatnyi művész is támogatásáról biztosított minket” – fogalmazott Horgas Péter.
Az első vitaesten - amelynek a három éve üzemelő belvárosi Kaptár közösségi iroda biztosít helyszínt -, a jelenlegi helyzet, a politikai sárdobálás tudatos mellőzésével, a „leghúsbavágóbb és legemberibb” oldaláról került bemutatásra. L. Ritók Nóra grafikusművész, a berettyóújfalui Igazgyöngy Alapítvány és Művészeti Iskola igazgatója elsősorban személyes tapasztalatait ismertette. Elmondta, az iskolájába látogatókban először nem tudatosul, hogy mélyszegénységben élő gyerekekkel találkoznak, mivel a növendékek nincsenek csonttá soványodva, viszonylag jó állapotú ruhákat viselnek. Azonban minden kétség eloszlik hátrányos helyzetükről, amikor szokatlanul nagyfokú idegességet észlelnek rajtuk, vagy azt tapasztalják, hogy a menzán képesek úgy belefeledkezni az evésbe, hogy a körülöttük lévő világot teljesen kizárják. A pedagógus elárulta, a sanyarú sorsú gyermekek zöme elsősorban levesen él, emellett csupán tésztaféle, kenyér és krumpli kerül az asztalra. Már ha a család rendelkezik a legelemibb konyhafelszeléssel, ugyanis tapasztalata szerint számtalan családnál az egész lakás felszereltsége nem több két ágynál és egy kályhánál. „Elkeserítő látni, ahogy egy hároméves kislány gyakorlott mozdulattal hasítja ki a többnapos, megszáradt kenyér héjából annak a még ehető részét, vagy azt, ahogyan kisgyermekek képesek akár egy zacskó háztartási keksznek örülni. Jártam olyan családnál, ahol földön ülve, egy tányérból kézzel csipegetve evett túrós csuszát egy testvérpár” – számolt be tapasztalatairól L. Ritók Nóra.
Göncz Kinga pszichiáter, volt külügyminiszter arra hívta fel a figyelmet, hogy a gyerekszegénység, mint társadalmi jelenség a rendszerváltás után mindig is jelen volt Magyarországon, azonban annak mértéke csak az utóbbi években harapódzott el. „Ez a hatalmas szegénység és ebből fakadó gyermekéhezés elképzelhetetlen lenne a közép-európai régió hasonló helyzetben lévő országaiban” – mondta. A politikus elsősorban a szolidaritás eltűnésével és a társadalmi rétegek éles elkülönülésével magyarázza a jelenség aggasztó voltának kialakulását. Hozzátette, a gyermekéhezés kialakulásához vezető folyamat olyan, mint a saját farkába harapó kígyó, mert többek között a munkanélküliség, az iskolarendszer és az előítéletek is felelősek.
Kaltenbach Jenő jogtudós, az állam- és jogtudományok kandidátusa jogi aspektusból közelítette meg az általa „gyalázatosnak” és „szívszorítónak” nevezett társadalmi helyzetet. „Az ENSZ gyermekek jogairól szóló egyezménye 1991 óta a magyar jog része, de az ebben megfogalmazottak megvalósulása még várat magára” – fogalmazott a volt kisebbségi ombudsman, aki eljátszott az érintettek felelősségre vonásának eshetőségével is.
A felszólalók összegzéséből kiderül, hogy az érintettek többsége roma származású, illetve vidéken élő lakos. A szegénység ellen bárki tehet valamit: egy használt ruha, egy kedves szó, vagy éppen egy interneten megosztott üzenet is segítség lehet a nélkülözőknek. A kampányt május 23-án a Papp László Budapest Sportarénában tartott szuperkoncerttel zárják, ahol a hazai popvilág nagyjai lépnek színpadra.
