Matthew Vaughn rendező a James Bond-filmekhez és a klasszikus szuperkém históriákhoz írt szerelmeslevélnek nevezte Kingsman: A titkos szoláglat című filmjét, és fején találta a szöget. Az tudható róla, hogy eddigi filmjei alapján ért az akcióhoz és a képregényhez is, de amit a Marvel filmbirodalomnak most megteremtett, az a maga nemében nagyszerű teljesítmény. Akció komédia, de inkább komédia, mint akció, tehát mindenek előtt rém szórakoztató.
Miután a nagy példakép maga James Bond volt, a lehető legjobb választással az angol arisztokrácia decens figuráin megszeretett Colin Firth-t bízta meg Harry Hart, a szuperkém szerepével. Firth szenzációs találmánya a képregények hihetetlen világának és a James Bond-féle hős rettenhetetlenségének és eleganciájának hibátlan (fapofájú) egyesítése.
Plusz az arisztokratikus angol hidegvér és a fanyar angol humor ellenállhatatlan életre keltése. Itt ugyanis egy becsületes képregény sztoriról van szó, ami a műfaj bevett eszközeivel és túlzásaival teremti a karaktereit és szövi a meséjét, de ezt Vaughn olyan humorral teszi át filmre, hogy akár egy legendás hollywoodi kémsorozat születését is sejthetjük mögé.
Firth egy magánkézben lévő titkos kémszervezet legtapasztaltabb tagja, aki a szervezet fejétől, a joviális nagypapa figura mögé bújó Michael Caintől azt a feladatot kapja, hogy az éppen elvesztett szuperügynökük helyett találjon egy tehetséges fiatalt és nevelje ki a szervezet tagjává. Firth egy régi adósságát elrendezendő, a vagány utcagyerek Tökit, az ügyes walesi Taron Egertont keresi meg az ajánlattal, és azzal a vallomással, hogy valaha az édesapja mentette meg az életét, aki ugyanis ugyancsak Kingsman volt.
A film indulása egészen valós szituációkat hoz, de mindvégig érezni, hogy Vaughn még a vadul képregényes szituációkat is igyekszik minél inkább valóságossá tenni. Azaz igazi történetet kínál, amelyben a fiatal srác anyját például rendszeresen veri a vadállat mostohaapa. (Ilyen sem szokás a képregények világában.)
Firth szuperkéme mindenek előtt a felső tízezer kifogástalan eleganciájára tanítja meg védencét, közben azonban egy lélegzetelállító jelenetben egy egész dühödt hordát tesz ártalmatlanná akrobatikus ügyességgel és a szokásos (James Bond-filmekből ismert) szupergyilkos kütyük segítségével.
Anélkül, hogy az öltönyén egyetlen gyűrődés este, vagy a haja szála görbülne. Mutatós és mókás jelenet egyben. A szabadszájú, jó eszű londoni utcakölyök és a mestere közti viszony is tele van meglepő humorral és Firth iróniája pazar mulatságot szerez minden egyes váratlan fordulatnál.
A gonosz sem olyan, mint szokott lenni. Természetesen, készülődik, méghozzá világméretű merényletre az emberiség ellen, viszont közben vidáman játssza a jótékonykodó milliárdost. Samuel L. Jackson eléggé őrült és eléggé játékos figurát teremt simlis sapkájában és jópofa színes melegítőiben. Persze van egy gyönyörű női segítsége is, aki géplábakon járva egy villanás alatt szeli le az ellenfél fejét.Elég meglepően ahhoz, hogy ne a szörnyűsége hasson, hanem a mutatvány képtelensége.
A londoni utcagyerekből bátor tanonc nevelődik, akit Firth - megint csak utánozhatatlan eleganciával és iróniával - bevezet a fegyverek és eszközök titokzatos birodalmába, sőt, Töki kapja meg a mindent eldöntő feladatot: találja meg és leplezze le az elrabolt hírességek, tudósok, hercegnők stb. titkos rejtekhelyét. Majd őrá vár, hogy az őrült milliárdos ördögi tervét megakadályozza.
Ez az akció izgalmas versenyfutás az idővel és az a jó ebben a filmben, hogy Vaughn és színészei belevonják a nézőt egy igazi játékba. Bármily képtelenség, élvezetes a szórakozás, mert szellemes párbeszédek és jó humorral teremtett szituációk útján siklik az események láncolata. Ráadásként pedig az őrült milliárdos projektjének részeként olyan világméretű tűzijátékot látunk, amilyen még nem volt a vásznon. Mindenki, aki rácuppant az ingyen osztogatott SIM-kártyákra,habár ezzel eladta lelkét az ördögnek, Jackson egyetlen gombnyomására elveszti a fejét.
Csak bámulhatunk, mint robbannak világszerte a fejek káprázatosan színes tűzcsillagokká, még Michael Caine is száp, színes tűzijátékként végzi. Nincs ebben csöpp kegyetlenség sem, csak elképesztően pazar látvány, és az az irónia, hogy bizony, ami az emberek megvásárolhatóságát illeti, hát ez van. Még akkor is, ha egy képregény mondja a szemünkbe.
(Kingsman: A titkos szolgálat ****)
