A bohóc arcai
Én valójában csak töredékekben létezem, amelyek minden alkalommal szertefoszlanak és eltűnnek, mikor újra és újra belefogok a nevetséges vállalkozásba, hogy összerakosgassam a saját történetem, a saját arcom – vallja Várnai Balázs, aki a Lopott arcok könyve című csaknem egyszemélyes produkcióval érkezett a miskolci fesztiválra. Várnai a Svájcban lévő Dimitri Színművészeti Iskola mesterképzőjének végzős hallgatója. A Lopott arcok könyve a mestervizsgája. Mestervizsga mesteri momentumokkal. Erős színpadi jelenlét, a legendás bohócokat megidéző gesztusokkal, csaknem egy órán keresztül.
Történet nincs, töredékek vannak, felépített epizódok, de a végén a főszereplő lerombolja és a semmiből újabbat épít fel. Minden arc más, van köztük szelíd, van köztük vad. Van elesett és ellenállhatatlan. Letaglózó és szánalmas. Egy biztos, mindegyik az övé. Egy kiismerhetetlen, igazán izgalmas arc. Várnai Balázs arca. A „bohóc” eddigi élete rímel színpadi önmagára. Örökös újrakezdés, örökös útkeresés. Először a budapesti Színház-és Filmművészeti Egyetemre jelentkezett, de nem vették fel, azután Németországba, Münchenbe ment, ahol felvették a Bajor Színművészeti Akadémiára és rendező diplomát szerzett.
FOTÓ: ÉDER VERA
Rendezett is, dolgozott Wuppertalban nagy hatással volt rá a világhírű koreográfus, Pina Bausch társulata. Kipróbálta az utcaszínházi formát is, vonzotta a szabadabb kommunikáció. Keresett egy helyet, ahol mindazt megtalálja, amit addig megtapasztalt a színház világból. Végül, amit keresett, Locarnótól nyolc kilométerre, egy kicsiny faluban működő egyetemen találta meg. Az intézményben „kézműves” képzés folyik, ahol a növendék megismerheti a saját határait és ebből építkezhet tovább. A bohócképzés része az egyetem profiljának, de a bohócság Balázs számára inkább egy magatartásformát jelent.
A Lopott arcok könyve egy része improvizációból jött létre, de van benne saját, illetve átírt szöveg, sőt egy Agota Kristoftól származó szövegrész is. A produkció arra keresi a választ, hogy a különböző szituációkban játszott szerepeink miként teszik teljessé a személyiségünket. A felvázolt karakterek vállaltan esetlegesek, mint a használt nyelvek is. Az előadás négynyelvű, az alkotó akkor vált nyelvet, amikor úgy érzi, hogy az adott karakter ezt igényli.
Az operai részek például olaszul hangzanak el, de előfordulnak magyar, német és francia nyelvű jelenetek is, eközben Várnai Balázs olykor profi módon zongorázik is. Várnai partnere az előadásban Ivan Georgiev, aki mintegy szellem kíséri az eltérő karaktereket, vagy mint egy tolvaj ellopja az arcokat, de az is lehet, hogy belelát mindenki életébe, sőt ő mozgatja a szálakat. A főszereplő mégis Várnai, a bohóc. Az utazó bohóc, mert hogy ezzel az előadással hamarosan Brnóban, Vilniusban és Moszkvában is fellép.
Nem tervezi, hogy huzamosan újra Magyarországon éljen, de szívesen hazajön kurzusokat tartani, ahol ütközhetnek különböző színház nézőpontok. A személyesség érdekli, amikor egy művész saját magáról beszélhet. Tanít is, van egy gimnáziumi színházi csoportja Svájcban, velük játszik és zenél. Nem akarja, hogy a művészete rutinná váljon, ezért nem köti le magát, továbbra is az egzisztenciálisan kockázatosabb szabadságot választja.
Az idei SZEM-en az egyik legnagyobb hatásúnak bizonyult produkció eredetileg beszédvizsgának készült. Bagossy László, Rába Roland, Pelsőczy Réka negyed éves növendékei Máté Gábor rendezésében Borbély Szilárd Nincstelenek című regényének szövegéből dolgoztak. Később jelenetek is születtek a mű inspirációjaként és végül ezekből összeállt egy előadás. Az éppen egy éve öngyilkosságot elkövetett szerző szövege önmagában is dermesztő, nyomasztó, de mégis katartikus.
FOTÓ: ÉDER VERA
Egy falusi kisfiú életét, hányattatásait mutatja be a szerzőre jellemző megrendítő erővel, mégis fojtogató, groteszk humorral. A rendező tanár azért választotta Borbély Szilárd művét, mert az osztály több tagja is falusi környezetből jött, tehát ismerősnek hathatnak a jelenetekből feltáruló szituációk. A szöveg több rétegű, kiolvasható belőle a mélyszegénység okozta letargia, de nem kerüli meg a kirekesztés, az előítéletesség, a megbélyegzés problematikáját sem.
A növendékek - Böröndi Bence, Dékány Barnabás, Dóra Béla, Feczesin Kristóf, Jéger Zsombor, Kókai Tünde, Novkov Máté, Patkós Márton, Pálya Cintia Pompónia, Prohászka Fanni, Somhegyi György, Szabó Sebestyén László, Varga Lili Ilona - már több helyütt, például az Örkény Színház előadásaiban is bizonyították remek képességeiket, illetve azt, hogy mennyire tudnak erőteljes csapatként működni. Ezt most is, a Nincstelenek esetében is megfigyelhettük. Különösen jól lehetett érzékelni, hogy a csapat mennyire fogékony a társadalomkritikára.
A jeleneteket pedig felerősíti a színpadi kreativitás és fantázia, miközben végig jelen van a társadalmi érzékenység. Az előadás utáni vitából talán a fesztivál egyik legizgalmasabb szakmai beszélgetése kerekedett. A házigazda, Kiss Csaba igazgató a román egyetemi hallgatókat is megszólította. A regény főhőseit ugyanis Romániából telepítették Magyarországra és erre többször is elhangzik utalás a szövegben. Az egyik lány könnyeivel küzdve idézte fel nagypapája alakját, hozzátéve mennyire hasonló történeteket hallott tőle, mint amelyek az előadásban szerepeltek.
