Felfokozott érdeklődéssel ültem a készülék elé, meghallgatni a „A Dal 2015” első, „mindent eldöntő” elődöntőjét. Csalódtam. Tudomásom szerint hazánk lakosságának 16 százaléka ért angolul, így a szerkesztőknek illett volna figyelmeztetni a versenyzőket, hogy ez még egy honi elődöntő, így az angolt nem értő 84 százalékra is tekintettel kellene lenni. Ugyanígy nem ártott volna, ha valaki elmondja a versenyzőknek, a mikrofonok eléggé érzékenyek, így nem kell azokat „rágcsálni”, fél méter távolról is ugyanúgy közvetíti az éneket. Ha a pontozás az ének kezdetével indulhat, az hogyan szólhat az előadásról? Talán később kellene elkezdeni, s a végén a zsűritagok megszólalásáig tarthatna, hogy tényleg a dalról szóljon, ne az előadóról. Az elhangzott daloknál nem éreztem egynél sem, hogy azok slágergyanúsak lennének, s a közeljövőben hallanám a suszterinasoktól fütyülni. Ezt a korábbi fesztiválok dalainál sem tapasztaltam – vagy nincsenek suszterinasok, vagy csak a közszolgálati rádiók tupírozzák ezeket „slágerekké”. Szegény Petőfi Sándor, nem tudni, mit szólna a „róla elnevezett” adó műsorválasztékáról. Nem biztos, hogy vállalná a névadást, ahogy ezt Kossuth Lajos is meggondolná.
