- Ebben a szezonban szerződött Szolnokra a Szeged csapatától. Könnyen ment a beilleszkedés?
- Nem jelent problémát számomra, ha egy új csapathoz kerülök. Pályafutásom során, sok helyen megfordultam. Ráadásul a személyiségemnek köszönhetően könnyen be tudok illeszkedni.
- Ha új helyre érkezik, van valamilyen beavatási szertartás?
- Régebben sütit sütöttem, mostanában viszont már nincs semmi.
- A jelenlegi csapatát három szerb - Milan Aleksic, Stefan Mitrovic, Zivko Gocic - játékos is erősíti. Szokta őket ugratni egy-egy válogatott meccs előtt?
- Nem, de a hazai rendezésű Európa-bajnokság előtt még nem voltam a csapattársuk. Erről a többiek talán többet tudnak mesélni. De nem hiszem, hogy ezzel foglalkoznának. Profi játékosok vagyunk, külön tudjuk választani a klubot a válogatottól.
- Ha már a klub és a válogatott került szóba. A legtöbb szolnoki csapattársával a nemzeti együttesben is együtt játszik. A pályán kívül összejárnak, vagy elég a medencében töltött idő?
- Nagyon jó viszonyban vagyunk egymással. A szabadidőben ritkán találkozunk, mert már sok társamnak családja van, de azért egy-egy Bajnokok Ligája mérkőzést közösen nézünk. A legutóbb épp nálam voltunk, és én főztem. Február végén pedig közös disznóvágásra megyünk a csapattal.
- A hurka, kolbász, töpörtyű nem éppen megszokott étel az élsportolók körében.
- Én is nagy ritkán fogyasztok efféléket. Általában gyümölcsöt, zöldséget, sovány húsokat, halat, hüvelyeseket, teljes kiőrlésű pékárukat eszem, illetve a BioTechUSA táplálék-kiegészítőit szedem, pl. fehérje shake. A dietetikusommal, dr. Fritz Péterrel másfél
havonta konzultálok, az étrendet az aktuális célok mentén mindig újrahangoljuk.
- A vízilabdán kívül más sportág is közel áll a szívéhez?
- A kézilabdát például nagyon szeretem. Szegeden kedveltem meg a sportágat, ráadásul sok barátom játszik a Tisza-parti csapatban. A labdarúgást is kedvelem. Nagy Ferencváros-szurkoló vagyok. Amikor csak tehetem, kilátogatok a meccsekre, csak azt sajnálom, hogy mostanában nincs drukkolás.
- Az idei évben nem unatkozik majd. A klubjában a cél a triplázás (bajnokság, Magyar Kupa, Bajnokok Ligája), a válogatottal pedig kazanyi világbajnokság. Nem tart attól, hogy kiég az esztendő végére?
- Adja az ég, hogy ne unatkozzak. Azért küzdök, hogy stabil helyem legyen a válogatottban is. Szeretem, ha ilyen eseménydús egy év. A lehetőségeket meg kell ragadni. A kiégéstől azért nem tartok, mert 14 egyenlő képességű játékos alkotja a Szolnok keretét, így lehetőség van a rotálásra. Ezáltal pedig kikerülhetőek a hullámvölgyek a játékosok életében. Ráadásul e legjobb edzés a mérkőzés, nekünk pedig ebből van a legtöbb.
- A vízilabda igazi sikersportág Magyarországon. Ha vízbe csobbannak mindenki aranyat vár önöktől. Érzi ezt a nyomást egy-egy mérkőzés előtt?
- A budapesti Európa-bajnokságon - ahol ezüstérmet szereztünk - volt rajtunk nyomás, de nagyon jól kezeltük. Benedek Tibor szövetségi kapitány külön felkészített minket a szurkolásra. Tornateremben gyakoroltuk a taktikai elemeket, ő pedig a drukkerek hangorkánját játszotta le magnón, hogy ne halljuk egymás hangját. De klubszinten is meg kell küzdenünk a magas elvárásokkal, hiszen mindenki a triplázásról beszél. A Magyar Kupa már összejött, most a bajnokság és a BL-győzelem a cél. Ehhez viszont még sokat kell tennünk, ráadásul nem is egyszerű. Egy játékos életében ritkán adatik meg, hogy egy évben belül mindhárom fronton győztes legyen.
- Nemcsak vízben, a konyhában is megállja a helyét. Mi a specialitása?
- Csak akkor sorolom el, ha nagyon ráér? Erről ugyanis órákat tudnék mesélni. Nagyon szeretek főzni. A keleti, indiai ételek nem állnak olyan közel hozzám. Az olasz, spanyol és magyar konyha viszont kedves a szívemhez. Jelenleg a különböző reggelik elkészítésére koncentrálok. Nyitott vagyok az újdonságokra, de az időm nagy részét a vízilabda köti le.
- Jövőre belgrádi Európa-bajnokság és riói olimpia. Mit várhatunk öntől?
- A szerbiai Eb több szempontból is különleges lesz. Már a helyszín is érdekes, fedett kosárlabdacsarnokban lesznek a mérkőzések, mobil medencét alakítanak ki. A hangulatra sem lehet majd panasz, 15 ezer ember fér el az arénában. Ráadásul Magyarország közelsége miatt vélhetően sok honi szurkoló látogat ki. Bár többségben lesznek a szerbek. Nagy élmény lenne oda kijutni, de ha Belgrádban nyernénk, az lenne az igazi.
- Mérkőzések előtt van valami rituáléja, mi nélkül nem megy be a medencébe?
- Minden meccsnap előtt felállítok egy étrendet, amit be is tartok. S mivel vallásos vagyok, mérkőzések előtt imádkozom.
- Ön játszott Olaszországban, a Posillipóban. A magyar és a külföldi vízilabda között mi a különbség?
- 2012-2013-ban játszottam Nápolyban, akkor itthon szemléletváltás történt. Kemény Dénes helyére Benedek Tibor került a szövetségi kapitány poszton. Fiatal edzők kerültek előtérbe, akik Sydney-ben olimpiai bajnokok lettek, Märcz Tamás, Varga Zsolt. Taktikailag más szemléletet hoztak a hazai vízilabdába. Amikor kint játszottam Olaszországban, akkor ezeket már megtapasztaltam. Nem azt akarom mondani, hogy tőlük vettük át, de az olaszok taktikailag előrébb tartottak, mint mi, és ezért volt nagyon erős az olasz bajnokság. Jelenleg talán a magyar pontvadászat a legerősebb a világon, három kiemelkedő csapattal: Szolnok, Eger, OSC.
- Az életében a sporton kívül a tanulásra is nagy hangsúlyt fektet. A pályája befejezése után, mivel szeretne foglalkozni?
- Még nem tudom. Elég sok lehetőség adódhat számomra. A Vendéglátó Főiskola idegenforgalom és szálloda szakán végeztem, illetve egyetemi diplomát szereztem a Szent István Egyetem pénzügy szakán. Idén aranykalászos gazda lett belőlem és OKJ-s vízilabda edzői végzettségem is van. Ezek közül a pénzpiaci mozgás nagyon érdekel, tőzsdézni is szoktam. Emellett van egy kis földem, de nem gazdálkodom rajta, kiadom.
- A nők körében kedvelt az ön sportága. Dúskál a rajongókban?
- Nagy a rajongótábor, de lehetne nagyobb is. Sokan vannak a lelátókon, mindig készséggel állunk a rendelkezésükre, egy-egy aláírás, vagy fotó erejéig.
- Kapott emlékezetes ajándékot szurkolótól?
- Sok meglepetést kaptam rajongótól, a legemlékezetesebbet éppen Szolnokon. Ősszel egy bajnoki mérkőzés után odalépett hozzám egy kislány, és átnyújtotta nekem a rajzát. Ez megható pillanat volt, a mai napig megvan a mű.