A fiatal és pimasz képzőművész, Verebics Ági kiállításán a haj, pontosabban a nők és a haj kapcsolata játssza a főszerepet. A Hairy Gang (Hajas banda) című tárlaton tíz, nagyméretű fotó szerepel, melyeken tetőtől talpig meztelen nők láthatók, kiknek pőre testét földig érő hajzuhatag borítja. Ami lehet fekete, barna, szőke vagy vörös, miközben göndör, hullámos vagy éppen egyenes (kinek mi tetszik). A nők testének részletei hol fel-, hol eltűnnek a hajtömegben, itt-ott megjelenik egy köldök, egy váll vagy kivillan egy kebel.
De hogy kik ezek a nők, arról semmit se tudni. Arcuk részben vagy teljesen hajba burkolózik, személyiségük titokban marad. Vagy talán mégsem? Lehet, hogy a haj, ami olykor már szőrzetre hasonlít, mutatja meg igazi, ösztönös énüket? Verebics szerint igen, nőalakjaiban egyszerre sejlik fel a félelmetes, az állati, a démoni és a hódító. A képzőművész szerint ugyanis a mai, civilizált világ elrejti azt az ősi, ösztönös erőt, mely benne él napjaink nőalakjában is, de rejtetten, elleplezve. Verebics azonban felszínre hozza, megmutatja az elrejtett „ösztönlényt”, mely a képeken burjánzó hajként olykor már szőrként jelenik meg.
– A sorozatomat irodalmi, tudományos és képzőművészeti előképek inspirálták – mondta Verebics. Hatással volt rá Gabriel García Márquez 1994-ben megjelent A szerelemről és más démonokról című regénye, melynek főszereplője egy fiatal nő, Sierva Maria, akinek hosszúra nőtt, vörös haját életében még sosem vágták le.
A képzőművészt ugyancsak megfogta a kolumbiai író egy cikke, melyben arról a kriptáról írt, ahol megtalálták annak a hosszúhajú lánynak a holttestét, akiről a regény főszereplőjét mintázta. Ágit emellett egy ma élő tájföldi gyerek, a Farkaslánynak csúfolt Nat Sapsupan is megihletett, akinek egy betegség következtében szinte a teljes arcát szőrzet borítja.
A kiállításon szerepel egy hosszúszőrű játékbaba is, melyet Uglár Csaba képzőművész egy 2003-ban kiállított szobra inspirált. Uglár Szőrös lány című alkotása gipszből és méhviaszból készült, testét a művész levágott szakálla, egy barátja haja és vaddisznóbőr borította.
A Hairy Gang kiállításmegnyitóján a szürreális témájú és hangulatú verseiről ismert költő, esztéta, Nemes Z. Márió beszélt az emberi testhez és a „szőrös nőkhöz” köthető szimbólumokról. Felidézte a híres orosz irodalomtudós, Mihail Bahtyin egy gondolatát, miszerint a kultúra az emberi testen a nyaktól vagy a deréktől felfelé kezdődik, míg a természetes, az ösztönös a test az alsó felén található.
Nemes szerint ezt a gondolatot felülírja a testen megjelenő szőr, melyet az ember folyamatosan próbál uralma alatt tartani, ami érzékletesen jelenik meg Verebics legújabb képein is. És bár a fotókon burjánzó haj elrejti a nők személyiségét, ez mégsem negatívumot fejez ki, hanem egy újfajta női erőt mutat, mely ellenáll a férfiak uralta világnak. A költő felhívta a figyelmet a képek sugallta kettőségre is, melyek egyszerre idézik meg a divatfotók és peep-show-k világát, hiszen, mint ismeretes, a szőrös vagy szakállas nőt gyakran, mint a természet botrányát, cirkuszokban, publikum előtt mutogattak.
Verebics nem először jelentkezik groteszk témával. A festőként is alkotó művész sötét tónusú képein gyakran térnek vissza torz arcú emberek vagy latexruhát viselő arctalan figurák. A képzőművész a psziché rejtett, sötét oldalát mutatja meg, még akkor is, ha látszólag szelíd témához nyúl.
Az állatportréin megjelenő macskák, nyulak, kutyák is mintha csak arra várnának, hogy befogadójuk lelkébe vessék pillantásuk, és feltárják annak rejtett zugait. A láthatatlanra kíváncsiak, az ösztönösre, akárcsak a Hairy Gang arctalan, de annál szuggesztívebb nőalakjai. Akik a jövőben még feltűnnek Verebics képein, mivel a képzőművész a megnyitón elárulta, hogy a jövőben folytatja a sorozatot.