- Új családi film, a Mancs

Pejó Róbert filmjének Mancs a címe, de a rendezői bejelentése szerint nem a világhírű embermentő, Mancs történetét követi, hanem egy Mancs nevű kutyáról mesél a maga módján, bár ihletője az eredeti Mancs volt. A jellegzetes magyar nyakatekertség mögött a film születését kísérő ellentét sejthető az eredeti Mancs és a megfilmesített Mancs közötti különbség okán. A nézőre annyi mindenképpen tartozik a vitában állók véleményéből, hogy a vásznon pergő történet nem Mancs életrajzi filmje klasszikus értelemben, még ha bizonyos helyzetek emlékeztetnek is a csodakutyus hőstetteire és kivételes képességeire, hanem egy fikció egy kutyahőssel.

Már régi babona a filmes világban, hogy a kutya a biztos siker letéteményese. A Mancs című filmben is a kutyás jelenetek viszik a pálmát, függetlenül attól, hogy a történet, amit a négylábú hős köré szőnek a film alkotói, hol tart és miről szól. A kutya a filmben valóban a biztos pont, maga az ember-történet viszont bizonytalan. Egyrészt olyan, mintha mese lenne, amit egy kislánynak mesél este az anyukája egy mesekönyvből. Ezek a kislány-mama jelenetek kedvesek és bensőségesek, de a jobb gyerekfilmek hangulatát idéző percek egy csikorogva döcögő másik mesét fognak át. E mese megelevenítése alig sikerült. Egy házaspárról szól, akik babát várnak, a baba megérkezése előtt az ifjú apa szert tesz egy bűbájos kis német juhászkutyára, aki a Mancs nevet kapja. Ám nem meri bevallani, mert fél a feleségétől. Ezért valahol a semmi közepén épülő faházacskája mellé készít egy ketrecet, és ott tartja a vidám jószágot.

Időnként villamos remízben látjuk villamost szerelni, más időkben Trabanton látjuk autózni (a tárgyi világ úgy keveri az időket, hogy meg nem lehet mondani, mikor is játszódik a film), olykor pedig a kutyussal évődik. Néhány évődő hangulatkép után a kutyus egyszerre csak embermentővé válik, gazdája meg profi mentési kutyavezetővé. Ketten együtt a csodával határos módon megtalálnak egy elkóborolt kisfiút. Hogy Mancs és gazdája hogy jutottak el idáig, majd hogyan fejlődnek együtt még tovább, az embermentés csodálatos fokozataiig, annak a részleteit a film nagyvonalúan mellőzi. Ha nem mentésről szól a jelenet, mindössze döcögős jópofizás folyik kutyával vagy kutya nélkül.

Magyarán, a mese – mondjuk az emberfilm - darabos és ügyetlen, a hitelességről ne is beszéljünk. A várandós feleség (Holecskó Orsolya) 32 fogú mosolyának eltúlzott nyájassága, vagy a minden apróságra zsarnokian összevont szemöldöke bosszantóan leegyszerűsítenek minden emberi kapcsolatot a házaspár között. A „családi” körítés a mesék leegyszerűsítő stílusához mérten is roppant igénytelen. Mancs gazdájának szerepében Trill Zsolt sem találja meg azt a természetes hangot, amin akár mesehősként, akár valóságos kutyatrénerként hiteles és figyelemre érdemes karaktert mutathatna. A többi kétlábú figura is ilyen elnagyolt és eltúlzott alaknak látszik, kezdve Szarvas József joviális jóságú rendőrbácsiján, folytatva Szacsvay László semmilyen, de legalább kicsit érdes dokiján, egészen Nyári Oszkár munkahelyi főnökének jólelkű ütődöttségén. Keresztes Tamásnak szerencséje van, neki csak másodszerep jut, bólintani meg a mesékben is lehet. Magyarán, Mancs, a kutyahős ebben a filmben is embermentőnek bizonyult, szereplése, jelenléte átbillenti a történetet a gyenge emberi jeleneteken.

A történetvezetés kidolgozatlanságával szemben maguk az akciójelenetek elsőrangúan sikerültek. Pejó Róbert rendező operatőrével, Szatmári Péterrel szinte hibátlanul viszi végig Mancsot és gazdáját akár a kisfiú utáni kutatás, akár a kigyulladt ház, akár a földrengés veszélyein úgy, hogy a helyszín, a mozgás, a látvány az embermentés mindvégig feszült és hiteles képét látjuk. A földrengés után nyolc nappal megtalált kislány epizódja a film csúcsa, akár kárpótlásként is fogadhatjuk. Habár nagyon merevnek, életszerűtlennek hatott, viszont Mancs szempontjából érdekes volt még a kutyavizsga is, ilyet ritkán lehet látni.

A Mancsot alakító négylábú szereplők, a kölyökként játszó Dízel és Turbo, illetve a már felnőtt Alex és Ropi szeretni való, okos főhősként tényleg megmentették a filmet. És még egy bűbájos kiskutya, Ízisz is osztozik a filmmentésben. Már a Fehér Istenben is feltűnt lelkes kis keverék immár komoly szereplővé lépett elő, Mancs szomorú véget ért barátját alakítja szívet melengetően.

A kutyahősön kívül Igor Lazin animációs filmrendező szerzi a legjobb pillanatokat. A történetet időnként rajzfilmes részek szakítják meg, s ebben az emlékezetes Kis tehén alkotója roppant szellemesen és jó humorral avatja be a nézőt a kutyák lelkivilágának és gondolkodásának rejtelmeibe. Neki köszönhetjük az egyik aranyos aktív szereplőt is, a Mancs jó szellemét képviselő Szagtündért.

Emberemlékezet óta családi film nem készült magyar színekben. A Mancs mindent egybevetve kedves családi film, még ha a kutyákat és az animációt dicsérhetjük csak feltétel nélkül. (Mancs ***)