A Fidesz keménynyakú politikusai, akik eddig még komolyan beszélni sem voltak hajlandóak a „másikoldallal”, most rendre „megbeszéléseket” sürgetnek. Korábban legfeljebb a nemzeti konzultációk nesze semmi sajátos módszerével voltak hajlandóak „kikérni a véleményünket”, valahogyan így: „Egyetért ön azzal, hogy olcsóbb legyen a gáz?” Naná, bólintott mindenki, és ezzel megbeszéltük.
Deutsch Tamás februárban kezd velünk konzultálni (nem tudom mit) netadó ügyben. Lázár János hajlandó volt Európa túlfelére is elzarándokolni, megbeszélni a konfliktust, elszívni a békepipát az RTL felső vezetőivel. Kiderült, hogy ez a csatorna nem csak „egy médiacég”, amelynek oda lehet csördíteni és meghunyászkodik. Alaposan megégette magát a kormány a szívózással, sokan rájöttek, addig mennyi disznóságot söpört a szőnyeg alá a köztévé híradója. L. Simon államtitkár sem az a fajta ember, aki eddig nagy híve lett volna a „megbeszéléseknek”, most mégis felvette a telefont és felhívta az útblokád szervezésre mozgósító aktivistát, ne egyék olyan forrón a kását, beszéljék meg a problémát. Négyszemközti megbeszéléssel próbálkozott, talán valamiféle háttéralku is megfordult a fejében, de hogy a nyilvánosság bevonásával beszélje meg a megbeszélni valót? Eszébe sem jutott. A fideszes hortobágyi honatya, Vitányi István is hajlandónak mutatkozott megbeszélni a legelő nélkül maradt földijei problémáit, még talán „hinnyázott” is, amikor megtudta, hogy pártjának bizalmasai kapták meg a kifogásolt földeket, de több eredmény nem lett.
Üres próbálkozások. Ebben az országban csak egyetlen embernek volna joga „megbeszélni” bármit, de ő nem áll velünk szóba.
