Egyre jobban csodálom Mészáros Lőrinc tehetségét. Nincs igazuk azoknak, akik szerencselovagnak mondják, vagy Orbán-strómannak, tévednek, azok is, akik a gyors gazdagodása mögött pusztán a miniszterelnök „jóságát” vélik felfedezni. Mészáros Lőrinc egyszerűen csak Isten áldotta tehetség.
Azt nem tudom, hogy gázszerelőnek milyen, nem biztos, hogy pontosan ő rá bíznám a fűtésem korszerűsítését, de a pénzével legalább úgy tud bánni, mint Matolcsy a Nemzeti Bankéval. Ez utóbbitól joggal várhatjuk el, hogy az állam pénzét ne holmi bankbetétben kamatoztassa, mert azt a közgazdaságban kevésbé járatosak – lásd Mészáros Lőrinc – is jól tudják, hogy ilyen alacsony kamat és magas kamatadó mellett csak veszíteni lehet minden bankba tett forinton. Vásárolni kell, ingatlanba tenni a pénzt, mert most olcsón lehet venni, és holnap talán búsás haszonnal továbbadni...
Mészáros nem koptatta a nadrágja fenekét holmi egyetemi padokban, nincs is rá szüksége, neki a vérében van a tudomány, hogyan kell fialtatnia a vagyonkáját. Mérget rá, hogy minden hónapban gondosan felveszi a számlájáról azt a 150 ezer forint készpénzt is, ami után nem kell adót fizetni, s lám, olyan ütemben gyarapodik a számlája, hogy időnként egy-egy újabb milliárdot észre sem vesz a végösszegben. Persze ez is érthető, nagy a forgalom azon a számlán. Százmillió nyaralóra, néhány milliárd horgásztóra és golfpályára, most étterem és szálloda az M1-es mellett, talán egy élelmiszerláncba is bevásárolja a családját, nehogy már a Lázár-fivérek lefőzzék…
Azért ő mégsem egy Onassis, csupán egy tehetséges ember, aki tudja, hogyan fialtassa a pénzét. Vagy más volna a titka?
