Az ember változik. Nemcsak külsőleg. Az ízlése, a világlátása is. Régebben a meteorológusok mestersége vonzott, arra gondolván, ha nem jön be a jóslat, na bumm, nem történik semmi, nem vonják felelősségre a hóesés helyett verőfényes napsütést előrejelző szakembert. Aztán a politológus szakma vonzott, hiszen itt aztán végképp semmilyen következménye sincs a hibás helyzetértékelésnek, sőt, az illető még utólag büszkén bizonygathatja, neki bizony igaza volt. Most már azonban látom, az álommunka tanácsadónak lenni. Az embernek még az arcát sem kell adnia hozzá. Nem valószínű, hogy reggeltől estig kell állni a vártán, s minden útkereszteződésnél segíteni a minket alkalmazó személyt.
Több tanulmány szerint Európában a válság óta már nem éri meg annyira tanácsadónak lenni, a díjazás ugyanis jelentősen csökkent. Kivételek persze mindig akadnak. Katar például a 2022-es labdarúgó világbajnokság odaítélése előtt a FIFA végrehajtó bizottságának tagjait alkalmazta tisztes javadalmazás fejében tanácsadóként. Nagyjából sejthetjük, hogy ez milyen kemény elfoglaltsággal járt. Ami a tanácsadói pénzeket illeti, mi is mintha szembemennénk a nemzetközi trenddel. Igaz, megszokhattuk már, hogy Magyarország általában kivételként erősíti a szabályt az EU tagországai között.
Farkas Bertalan, mint megtudtuk, december óta segíti a külügyet tanácsaival fél éven át. Miniszteri tanácsadóként konferenciákon, előadásokon vesz részt. Alighanem borzasztóan megterhelő lehet bruttó 390 ezer forintért elmenni egyszer-kétszer egy hónapban valamilyen eseményre, ahol nyilván csurran-cseppen némi enni- és innivaló a jelenlévőknek.
Természetesen nem sajnáljuk Farkas Bertalantól a jól tartást: Magyarország legismertebb űrhajósa, sokan emlékezhetünk arra, amikor Valerij Kubaszovval integetett a tévénézőknek több ezer kilométer magasból a Szojuz-36 űrhajó fedélzetéről.
S amint a külügy közleménye is emlékeztet rá, „nagy tudású nyugalmazott dandártábornok, aki sikerekben gazdag életpályájának köszönhetően széles körű hazai és nemzetközi kapcsolatrendszerrel rendelkezik, így rendszeres külföldi látogatásai során hozzájárul Magyarország pozitív nemzetközi megítéléséhez”.
Moszkvában ma is biztos szívesen látott vendég, úgyhogy akár a keleti nyitás erős bástyája lehet. Az Egyesült Államokban kevésbé kedvelik, 1996-ban, egy kínos eset miatt „saját kérésére” távozott onnan, de ez most mindegy is, hiszen Washingtont úgysem szeretjük annyira.
Ugyanakkor valahogy mégis azt érezzük, ennél jobb indokot is ki lehetett volna ötleni Farkas Bertalan alkalmazására. Kinevezhették volna mondjuk a nemzet színésze mintájára a nemzet űrhajósának. Senki egy rossz szót se szólhatna. Elvégre sokan rajta kívül nem pályázhatnának e címre. S e pozíciójában akár saját tanácsadójának is kinevezhetnék. További százezrekért.
