Mármint péklapátra az albán pékekkel! Rogán Antal a napokban megindított „kifliháborúban” újabb frontot nyitott: nem éri már be annyival, hogy az üzemanyagárak csökkenése miatt a kenyér árának csökkenését követelje a pékek „céhétől”, rátett egy lapáttal: az albán pékeket is kipécézte magának.
Az állam összes nehéz fegyverét – az adóhivatalt, a bevándorlási hivatalt és a minisztériumot – is be akarja vetni, hogy a körmükre nézzen ezeknek a koszovói vállalkozásoknak. Meggyőződése, hogy minimum illegálisan foglalkoztatják az alkalmazottakat, de az a leggyanúsabb, hogy összefüggéseket sejt az albán bevándorlók számának növekedése és a pékségek terjedése között. Más volna a helyzet, ha ezek a menekültek békésen ücsörögnének és naphosszat kockáznának valamelyik táborban, esetleg a tőlük „elvárható” kábítószer-bizniszben utazva játszanának rabló-pandúrt a hatóságokkal… De, hogy szorgos munkával próbálnak megélni? Gyanút keltő!
Jól illik ez a kép a magyar kormány általános menekült-politikájába. Ferde szemmel nézünk mindenkire, aki nem a saját hazájában keresi a boldogulását: a kínai és vietnami kereskedőre (egyikre-másikra okkal-joggal), vagy a török büfésekre, akik a „jó magyar” lángossütők elől szipkázzák el a vevőket.
A pékek és a büfések biztosan simlisek. Nem jelentkeznek mindenféle támogatóval közbeszerzési pályázatokra, nagyítóval sem lehet közöttük milliárdossá lett gázszerelőket találni, nem is a belvárosi önkormányzattól veszik kedvezményesen az üzlethelyiségeiket, és kutyaütők a kajmán-szigeteki kötvényeladó csókosokhoz képest…
Dolgoznak és megélnek. De éppen ezért nem árt az éberség!
