Nemrég látott napvilágot a világsajtóban, hogy takarítás közben letörték Tutanhamon szakállát, majd azt észrevehetően - egy szakmai berkekben erősen vitatott minőségű ragasztóval - epoxigyantával illesztették vissza a helyére. Ezek a hírek akkor még nem jelentettek minden kétséget kizáró, biztos leírást az eset körülményeiről, és két megkérdezett restaurátor is eltérő véleménnyel volt a károk keletkezéséről és annak helyreállításának szakszerűségéről.
Míg az egyik arról számolt be, hogy a letört darabot feltehetően felsőbb utasításra kellett gyorsan visszailleszteni, ezért választhatták az erre teljesen alkalmatlan epoxi ragasztót - ami kő- vagy fémfelületek ragasztására való, maszkok restaurálására alkalmatlan -, addig egy másik múzeumi restaurátor viszont már arról beszélt, hogy a visszaragasztás során újabb károk keletkeztek, mivel a fáraó arcára rászáradt a ragasztó, így azt egy spatulával távolították el, megkarcolva ezzel a maszkot. Most viszont úgy tűnik, a rongálás valójában megtörtént, és a két restaurátor nem állított valótlanságot.
Ezt egy egyiptomi régészeti minisztérium által felkért német restaurátor, Christian Eckmann megállapította, a halotti maszk egyáltalán nincs veszélyben, vagyis a hiba kijavítható. A restaurátor szerint normális, hogy a szakáll idővel leválik. Ennek köszönhető, hogy a fáraót és a most is levált darabot 1941-ben már egyszer össze kellett illeszteni.
