Magyarországon, ha történetesen Szijjártó Péternek hívnak, és havi másfél millió a fizetésed, amiből havi 100 ezret fizetsz a házi uszodád fűtésére, akkor egy 10 százalékos csökkentéssel havi 10 ezer forintot spórolhatsz meg. Míg Kovács István, akiknek havi 60 ezer forint a nyugdíja, és 10 ezer a számlája, 1000 forintot. Horvátországban ez máshogy megy. A horvát szociáldemokrata kormány pár nappal az elveszített elnökválasztás után (!) állapodott meg több bankkal és közműszolgáltatóval arról, hogy a legszegényebbek tartozását, akiknél ez már behozhatatlannak tűnik, elengedik. Jól értik: nem zsarolta a kormány a horvát cégeket, majd nem íratta bele a törvénybe, hogy a közös képviselőknek milyen betűtípussal és -mérettel kell hirdetnie a kormány propagandáját, hanem az úgynevezett tárgyalásos módszerhez folyamodott. És a horvát kormány nem is a leggazdagabbaknál hagyott több pénzt, mint a magyar kormány a végtörlesztéssel, a rezsicsökkentéssel vagy az egykulcsos adóval, hanem a legszegényebbeknél, mert ez a társadalom érdeke. Hogy ne legyen több hajléktalan ember, hogy ne fagyjon meg több ember a saját otthonában, hogy ne kerüljenek ki többen a szociális védőhálóból, hogy családok tízezreinek legyen esélye a felemelkedésére.(...)
