Legyél minél utálatosabb! - feltehetően ezt a taktikai utasítást kapta Kovács Zoltán kormányszóvivő a múlt csütörtöki, európai parlamenti meghallgatásra. Kedvességre semmi szükség, hiszen az Európai Parlamentben már mindenkinek elege van az Orbán-kormányból, még azoknak is, akik közös frakcióban ülnek a fideszes képviselőkkel. Vitatkozni meg azért nem érdemes, mert a meghívott magyar civilek, illetve az Amnesty International és a strasbourgi Európai Tanács szakértői vitathatatlan tényeket soroltak fel az Ökotárs elleni rendőri akcióról, a közszolgálati média pártpropagandává züllesztéséről, megannyi más jogsértésről és Orbán Viktor diktatórikus hajlamairól. Ha viszont kellően utálatos és lekezelő stílusban szerepel a magyar kormányszóvivő, akkor – gondolhatta ő és felkészítője –, legalább a hazai jobboldali törzsközönség felé eljátszhatja a „liberális” külföldi ármánykodással szembeni, karakán magyar ember szerepét. Az egész médiát bejárta az a pimasz megjegyzése, amellyel „szappanoperának” nevezte azt a meghallgatást, amelynek megtartását és napirendjét az Európai Néppárt is megszavazta.
De még ennél is árulkodóbb volt Kovács Zoltán azon megjegyzése, amely szerint a bizottságnak nem a magyarországi jogsértésekkel, hanem az európai gazdaság helyzetével kellene foglalkoznia. Mivel a testületet úgy hívják, hogy az állampolgári jogok, bel- és igazságügyek bizottsága, ez a megjegyzése különösen cinikus volt, azt jelezte, hogy a szóvivőt nem is érdekli, kik előtt nyomja le a kötelező mondókáját. Bizonyosan vannak magyar választók, sajnos elég nagy számban, akiknek imponál, ha az Orbán-kormány ilyen fölényesen bánik huszonhét másik ország megválasztott képviselőivel. De ők nyilván felteszik azt a maguk szempontjából logikus kérdést, hogy akkor mi a fenének üldögél a Fidesz tizenkét képviselője ebben a „sóhivatalban”, miért asszisztálnak az ott folyó ”szappanoperához”, miért nem itthon, a haza javára kamatoztatják nyilván „nagyszerű” képességeiket?
Az Európai Néppárt - amúgy az egyes tudósításokkal szemben -, nem vonult ki a meghallgatásról. Külföldi képviselői kényszeredetten részt vettek abban az ügyrendi vitában, amelyet a Fidesz kezdeményezett, és amelynek a bizottság brit elnöke szánakozó udvariassággal egy ideig szabad folyást engedett, de ezután többségük a helyén maradt. A környékemen egyes Fidesz-közeli résztvevők valóban látványos kivonulásra számítottak, de Monika Hohlmeier, a bizottság német néppárti koordinátora bejelentette, hogy nem vonulnak ki, és ő maga tárgyilagos kérdéseket tett fel. Lengyel frakciótársától is csak annyira futotta, hogy elmondja, 2014-ben a magyarok újraválasztották a Fidesz-kormányt. A felszólalók nagy többsége elítélte a magyarországi jogsértéseket, kikérte magának Kovács Zoltán cinikus „szappanopera-hasonlatát”, és az is elhangzott, hogy nemcsak a Fideszt, hanem az Európai Parlamentet is a szavazók választották meg, mégpedig huszonnyolc országban.
A magyar demokrácia híveinek mégsem volt olyan örvendetes ez a brüsszeli meghallgatás. Megnyugtató, hogy az Európai Parlament tagjai egyre nyíltabban határolódnak el az Orbán-rezsim diktatórikus módszereitől, és már az Európai Néppárt politikusai is csak a kötelező frakció-szolidaritás (no meg a tizenkét fideszes képviselő után járó frakciópénz) miatt teszik ezt másoknál visszafogottabb módon. (A Néppárttól jobbra álló nyugati pártok pedig mélységesen lenézik az egész kelet-európai „bagázst”, mindannyiunkat, jobb- és baloldali magyarokat egyaránt a pokolba kívánnak.) De az is nyilvánvaló, hogy az Európai Parlament és az európai közvélemény önmagában nem tudja leváltani a magyar kormányt. Még az Európai Bizottság is csak egyes konkrét közösségi jogok megsértése esetén képes meghátrálásra kényszeríteni Orbánékat.
S mivel a Fideszt valóban újraválasztották 2014-ben, a vele szembeni idegenkedésből, ellenszenvből, egyre jobban kijegecesedő utálatból valami óhatatlanul a mai magyar társadalomra is ráfröccsen. Erről nem szeretünk beszélni, de aki külföldön él, vagy gyakrabban beszélget Magyarországra látogató külföldiekkel, esetleg külföldi lapokat, honlapokat olvas, az pontosan tudja, mennyire negatív és lesújtó kép él hazánkról. Olykor már mi, ellenzéki érzelmű magyarok is mentegetődzni kényszerülünk egy-egy túlságosan is sarkos, vagy leegyszerűsítő megjegyzés hallatán. De mindig fontos tudnunk, hogy ez nem a magyar népnek, nem a gazdag magyar kultúrának, hanem a jelenleg uralkodó Orbán-rezsimnek szól. Sok szó esik a Fidesz korrupciójáról, kevesebbet beszélünk arról, hogy nemcsak a közpénzeket nyúlják le, hanem az ország, mindannyiunk jó hírét is elvesztegetik.
Ha nem lenne olyan szomorú, akár mulatságosnak is nevezhetnénk, hogy az állítólag a magyar nemzeti büszkeség megerősítésén buzgólkodó Orbán-kormány még azt a fáradtságot sem vette, hogy egy udvarias, diplomatikusan csúsztató szóvivővel képviseltesse magát az Európai Parlamentben. Teljesen felesleges hungarikumokat kreálni, ha a kormány szántszándékkal az agresszív cinizmust kapcsolja a „Hungary” márkanévhez Európa parlamentjében.
