- Feladja a leckét a Sziriza Európának

Sokan úgy vélik Görögországban, egy nagy előnye volt annak, hogy a parlamentben tavaly decemberben harmadik nekifutásra sem kapott kellő többséget a kormánykoalíció elnökjelöltje, Sztavrosz Dimasz, s emiatt előrehozott választásokat kellett kiírni: a választási kampánynak nevezett őrület ugyanis ennek köszönhetően csak alig egy hónapon keresztül tartott. A választást sorsdöntőnek mondják, de vigyázni kell ezzel a kifejezéssel. Sorsdöntő volt a két legutóbbi 2012-es előrehozott voksolás is. S addig minden parlamenti választást az ország további sorsa szempontjából döntőnek nevezhetünk, amíg ki nem kászálódik az adósságcsapdából. Hogy ez mikor sikerülhet? Fény pislákol ugyan az alagút végén, 2014-ben már voltak biztató jelek a gazdaságban, de akadnak olyan közgazdászok, akik úgy vélik, hiába ítélték meg Görögországnak nagyon előnyös feltételekkel a 240 milliárd eurót, a hatalmas összeg visszafizetésére sosem lesz képes. Soros György még 2013 decemberében tett ilyen kijelentést, de nemrégiben Hans-Werner Sinn, az Ifo müncheni gazdaságkutató intézet elnöke úgy vélekedett, hogy Athén éppen abban az esetben menne csődbe, ha maradna az eurózónában, versenyképességét ugyanis kizárólag akkor javíthatná, ha megválna a közös európai valutától.

Gyaníthatjuk, hogy a hitelező trojkának, az Európai Unió az Európai Központi Bank (EKB) és Nemzetközi Valutaalap (IMF) hármasának sincsenek túlontúl vérmes reményei Görögország hitelvisszafizetési képességeivel kapcsolatban. Ugyanakkor a nyilvánosság előtt azért mégsem jelenthetik be azt, hogy ezzel ők is pontosan tisztában vannak, Angela Merkel például aligha szerezne jó pontokat a választók körében, ha bejelentené: hazája sosem kapja vissza azokat az eurómilliárdokat, amit Görögországnak nyújtott. Németországban sokan nem értették, miért kell többet adózniuk egy másik országért.

Feltételezhetjük azt is, hogy a hitelezők nem akarják, vagy legalábbis egészen idáig nem akarták elengedni Görögország kezét. 2012-ben azért nem, mert dominóeffektustól tartottak. Attól féltek, hogy ha Athén „elesik”, egy sor más euróövezeti állam is követi majd a példáját.

Bár időközben életbe lépett az Európai Stabilitási Mechanizmus, amit éppen azzal a céllal hívtak életre, hogy megakadályozza a dominóeffektust, az euróövezet még ma sem annyira kiegyensúlyozott, hogy egy görög válságot nyomok nélkül heverjen ki. Franciaország és Olaszország helyzete a magas államadósság miatt továbbra is aggodalomra ad okot, mindkét ország még messze van attól, hogy teljesítse az EU előírását, s három százalék alá csökkentse az államháztartás hiányát.

Ellentmondó üzenetek

Bár január elején a Spiegel azt közölte, Angela Merkel már messze nem tartaná tragikusnak, ha Athén elhagyná az eurózónát, később ezt maga a német kancellár cáfolta, s többször is úgy foglalt állást, hogy Görögországot az euróövezetben kell tartani. Talán azért állt ki Athén mellett, mert a Sziriza részéről is tapasztalt néminemű kompromisszumos készséget.

A továbbiakban minden attól függ, hogyan viselkedik majd a Sziriza, ha kormányra kerül. A közvélemény-kutatások alapján ugyanis más forgatókönyv elképzelhetetlen. Tavaly év végén ugyan úgy tűnt, nem lefutott előre a voksolás, mert sokakat annyira megrémisztett a bizonytalan belpolitikai helyzet miatti zuhanás a tőzsdén, hogy inkább a hitelmegállapodást folytatni kívánó Új Demokrácia (ND) felé fordultak. Ez a félelem okozta attitűd azonban csak időlegesnek bizonyult. Január elején már minden közvélemény-kutató iroda szerint stabilizálta körülbelül 3-4 százalékos előnyét a Sziriza, mígnem két hete már szakértők azt közölték, nincs olyan választási modell, amely már változást jelenthetne az erőviszonyokban. Annál is inkább, mert a bizonytalan szavazók is inkább a Sziriza felé húznak. Na nem azért, mert annyira vonzónak találják az ország finanszírozását eléggé homályosan megfogalmazó programját, hanem mert úgy vélik, őket még nem ismerik, ezért adnak nekik egy esélyt. Ez az oka annak, hogy amint közeledett a voksolás időpontja, úgy nőtt a Sziriza előnye.

Az ellenzékiség előnyei

Más ellenzékben politizálni, s más kormányon, Alekszisz Ciprasznak, a Sziriza elnökének erre nagyon hamar rá kell ébrednie. Könnyű kormányon kívül azt mondani, hogy szigorúbban hajtják majd be az adókat, s ebből igen sok bevételre tesz majd szert az ország. Ezt a gondolatot már több mediterrán országban felvetették a választási kampányokban, még Görögországban is, de sehol sem vált igazán működőképessé. A Sziriza is rájön majd arra: a nemzetközi piacokról sem tudnak pénzre szert tenni, hiszen Görögország megítélése még nem olyan a nemzetközi befektetők körében, hogy szívesen vásároljanak mondjuk államkötvényeket.

Athén – legyen bármilyen színezetű is a kormánya – a hitelezőkre lesz utalva, máshonnan nem tud pénzhez jutni. A hitelt folyósítók pedig megfogalmaznak bizonyos feltételeket, amit ha tetszik, ha nem, s legyenek bármilyen fájdalmasak is, végre kell hajtani. A baloldali radikálisok elérhetnek bizonyos könnyítéseket, például növelhetik a hitelvisszafizetés futamidejét, vagy csökkenthetik a kamatot, de Berlin már számos alkalommal világossá tette: nem hajlandó teljesíteni a Sziriza legfontosabb követelését, az adósságelengedést. Ez egyébként Antonisz Szamarasz kormányának is fontos törekvése volt, de e tekintetben az Új Demokrácia és a Pánhellén Szocialista Mozgalom (PASZOK) koalíciója sem tudott előrelépést elérni.

A Sziriza elképzelései ellen szól az is, hogy nincsenek befolyásos nemzetközi támogatói. Cipraszék a spanyol baloldali radikális mozgalmat, az idén esedékes spanyol választás esélyesét, a Podemost tartják legfontosabb szövetségesüknek, de semmiféle garancia sincs arra, hogy a spanyol voksolást követően a Podemos kormányra is kerül. A Sziriza rokonszenvez a németországi Zöldekkel, sőt a Balpárttal, de szépséghiba, hogy mindkét tömörülés ellenzékben működik Németországban.

Kényszerpályán

A Szirizának azonban nemcsak nem éppen kiterjedt nemzetközi kapcsolatai miatt van megkötve a keze. Ha olyan politikát folytatna, amivel veszélybe kerülne Görögország euróövezeti tagsága, nagyon hamar elveszítené támogatottságát. A felmérések szerint Görögországban 70-80 százalék azok aránya, akik mindenképpen meg szeretnék tartani a közös európai valutát. A Sziriza ugyan a görög választási rendszernek köszönhetően akár biztos többségre is szert tehet esetleges koalíciós partnereivel a parlamentben, hiszen az alkotmány 50 mandátumnyi bónuszt biztosít a győztes párt számára, az országban nem túlerős a pártfegyelem. Ha a képviselők azt látják, hogy az adott tömörülés népszerűsége folyamatosan csökken, minden további nélkül elhagyják a süllyedő hajót.

Mi várható a voksolás után? A választási kampány során a Sziriza folyamatosan távolodott el a baloldali radikális eszmeiségtől, s inkább a centrum pártjaként lépett fel, ami utalhat arra is, hogy megállapodásra törekszik a hitelezőkkel, s valóban hajlik a kompromisszumra. A választási reklámokban a párt a gazdákat, a nyugdíjasokat és azokat célozta meg, akik az utóbbi évek megszorításainak legnagyobb vesztesei voltak. Legfőbb üzenete az „igazságosság” és a „remény” volt. A pozitív tartalmú, egyszerű szlogenekkel az volt a cél, hogy megnyerjék azokat is, akik tartanak a Szirizától.

Antonisz Szamarasz miniszterelnök ezzel szemben inkább a jobboldali szavazókat próbálta megnyerni pártjának. Az Új Demokrácia a kampányban az ő személyes népszerűségére épített. Sokáig azt ismételgette, hogy a baloldali radikálisok esetleges győzelme a csőddel ér fel hazája számára. Ez a stratégia eleinte sikeresnek is tűnt, ám később azt kellett tapasztalnia, hogy erre az üzenetére különösen a bizonytalan szavazók nem elég fogékonyak. Ezért Cipraszhoz hasonlóan ő is ígérgetni kezdett, adócsökkentéseket helyezett kilátásba: 25-ről 15 százalékra csökkenteni a társasági adót. Sőt, a választás közeledtével már Szamarasz is azt pedzegette, hogy hazájának ki kellene lépnie az euróövezetből. Na igen, a kampányban minden megengedett.

A voksolás után, ha tényleg a Sziriza nyer, Ciprasznak minden bizonnyal koalíciós kormányt kell létrehoznia. Az új koalíció tagja lehet a népszerű televíziós műsorvezető, Sztavrosz Teodorakisz által irányított To Potami („A folyó”), bár a kampányban nem adták sok jelét annak, hogy szövetkezni kívánnának. Ugyan a még kormányon lévő a szocialisták nem zárkóznak el teljesen a Szirizával folytatandó együttműködéstől, Evangelosz Venizelosz, a szocialisták elnöke – utalván Ciprasz megvalósíthatatlannak tűnő programjára – Harry Potterhez hasonlította a pártelnököt.