Egyáltalán nem lehet elítélni, ha egy művésznek vannak álmai. Egy zongoristának például az, hogy olyan hangszeren játsszon, melyet személyesen ő fejlesztett, talált ki, alkotótársaival együtt. Ráadásul Bogányi Gergely bizonyítottan remek zongorista. A kormányhoz közeli sajtó által „futurisztikus csodazongorának” emlegetett hangszer létrejötte és bemutatása mégis eléggé sajátos körülmények között zajlott. Bogányi évek óta maga finanszírozta a zongora fejlesztését. Aztán mégiscsak állami segítséget kért a munkálatok befejezéséhez, illetve az uniós források megszerzéséhez. Így fordulhatott elő, hogy a Magyar Nemzeti Bank most már nem csak ingatlanokat, műtárgyakat vásárol, hanem ha kell, csodazongora fejlesztéséhez is segítséget nyújt. Nem maradt tétlen az ügyben az Emberi Erőforrások Minisztériuma sem, és ők is segítettek, sőt még a Szerencsejáték Zrt. is adakozott. Híresztelések szerint a miniszterelnököt már korábban beavatták az előkészületekbe; a Zeneakadémián az egyik őszi éjjel bemutatták neki és feleségének a hangszert. Valószínű, hogy a dolgok innen már tényleg felgyorsultak és elérkezhettünk a tegnapi naphoz, a Magyar Kultúra Napjának előestéjéhez, amikor maga a miniszterelnök vezethette fel egy gálaeseten a csodazongora bemutatóját. Az eseményt annyira fontosnak tartották, hogy már jó előre lezárták a Zeneakadémia körüli utcákat.
A politika tehát ráugrott a történetre, valószínű, hogy Orbán Viktornak megtetszett a magyar zongora ötlete, amely - mondhatnánk ismerős szavakkal - jobban teljesít. Persze, azért az mégis csak elgondolkodtató, hogy Orbán nélkül még ez sem jöhetett volna létre. Nem tudom mennyire ért a zongorákhoz, inkább stadionokban szokott felbukkanni, mint koncerttermekben. Azt sem tudjuk, hogy a kezdeményezés milyen szakmai szűrőkön esett át. Mindenesetre most ünnepelhetünk, mégpedig az új magyar zongorát. Én azért jobban örülnék annak, ha a kulturális kormányzat nem csak egyszeri látványgesztusokban gondolkodna, hanem azoknak is próbálna segíteni, akik a mindennapokban a kultúrával foglalkoznak. Akik nem kizárólag csodákban gondolkodnak, hanem közönséges független színházi előadásokat, tánc, vagy éppen zenei produkciót akarnak létrehozni és netán ebből szeretnének megélni.