Svájci katonai körökből jelentik: A német-francia háború végső kifejlődése attól függ, hogy az ellenfelek közül melyik mikor mennyi új hadsereget tud a harctérre vetni. Ezek a tulajdonképpeni rezervák, amelyeket eddig a harctereken nem láttunk, fogják eldönteni a háborút. Biztos, hogy ezeket a rezervákat a hadviselő felek mindegyike most képezi ki. Hogy milyen nagy e rezerverők száma, azt így körülbelül ki lehet számítani, pontos adatok azonban aligha szerezhetők be a mai viszonyok között, mert lényegében nem is e rezervcsapatok száma, hanem minősége fogja a döntést meghozni. Csak a franciákra nézve tudjuk azt, hogy náluk a minőség és a mennyiség körülbelül azon egyet jelent e rezervákra nézve, mert Franciaország az egyetlen hadviselő hatalom, amely eddig minden fegyverképes anyagát már a harctérre vitte.
Csak az 1936-os és 1917-es évjáratok állanak a francia hadvezetőség rendelkezésére, e két évjárat legjobb anyagát a franciák összeolvaszthatják a régebbi népfölkelés jobbfajta maradékaival és akkor körülbelül 800.000 emberből álló második, de egyszersmind legutolsó francia hadsereget állítottak ki. A hiányzó organizációt a franciáknál legföljebb a nagy improvizáló ügyesség pótolhatja. Hogy mit tud majd nyújtani a franciáknak ez a végső had-ereje, arról nem mondhatunk ugyan ítéletet, de a francia emberanyag összehasonlításából a németekével az derül ki, hogy ez a negyed-rangúnak joggal minősíthető francia matéria aligha jön számításba a kiállítandó új német hadsereggel szemben, amely legföljebb csak másodrangú erőket fog sorba állítani.
Népszava 1915. január 19.