A berlini, londoni és New York-i tárlatokkal büszkélkedhető Ciprian Muresan román képzőművész első önálló magyarországi kiállítása a hangzatos „Egzisztenciátokat szerződés szavatolja” címet viseli. A 38 éves alkotó a Nicolae Ceausescu nevéhez köthető kommunista rezsim idején született, azonban annak 1989-es bukását még gyermekfejjel élte át. Románia utóbbi ötven-hatvan éve viszont annyira mély nyomott hagyott benne, hogy ez a szoros történelmi-politikai kötődés szinte minden munkájában fellelhető.
A kiállítás előterében gurulós bevásárlókocsiban felhalmozott könyvek sorakoznak. Közelebbről megpillantva észrevehető, hogy Franz Kafka, a hányatott sorsú író Amerika című regényének különböző kiadásai kerültek a szokatlan díszletbe.
Öt évvel korábban ez az abszurd kiállítótárgy bemutatásra került, azonban akkor még Kafka másik könyve, A kastély jutott hasonló sorsra.
Ciprian Muresan műveire különösen
jellemző az effajta abszurditás, illetve a kulturális összefüggésekbe kapaszkodás.
A terem közepén elhelyezett kocsitól néhány lépésnyire a falon negyven különböző litográfia csüng, amelyek mindegyike egy folyamatot ábrázol. Az előző rendszerből ismerős, vörös nyakkendőt viselő úttörők papírzsákot fújnak fel. A szocreál tankönyvek stílusát idéző rajz a gyermeki ártatlanság és a politika összemosódását kívánja szimbolizálni. A művész azonban azt az értelmezést tartja leghelyénvalóbbnak, amely szerint műve az 1990-es években feltűnt román utcagyerekek mementója.
A kelet-európai rendszerváltás hírnökeként készült el a Kommunizmus sosem volt című installáció, amely egyfajta tételmondatként is értelmezhető a képzőművész művészi hitvallásában. A sajátos művészi alkotás arra világít rá, hogy a legmélyebb traumák sem jelentenek semmit azoknak, akik nem élték át őket. Emellett azt is kifejezi, hogy a lelki megrázkódtatásokra – védekezési mechanizmusként – az egyik leggyakoribb válasz éppenséggel a történtek teljes kiradírozása a memóriából.
Muresan első önálló magyarországi tárlatának egyik legizgalmasabb darabja az Adrian Ghenie-vel közösen megalkotott videó, amely azt a folyamatot mutatja be, ahogyan elkészült Nicolae Ceausescu egykori román vezető portréja. A kreáció egyúttal betekintést nyújt a „hivatalos megrendelésre” készült munkák alkotófolyamatába, illetve eljátszik azzal a kérdéssel, valóban történt-e rendszerváltás, valamint választ keres arra, hogy amennyiben nem történt volna meg, akkor hogyan készülne el az adott festmény.
A digitális kiállítótárgyakhoz kapcsolódik az elsötétített teremben megtekinthető Tiltakozom magam ellen című rövidfilm, amelyet Muresan készített azzal a szándékkal, hogy a különböző kormányok ellen tiltakozók helyzetére reflektáljon. Az alkotásban egy bábszínész játszik különböző jeleneteket, amelyek társadalmi kérdések sorozatát idézik elő.
Elgondolkodtatásra sarkallja a nézőt az a mű is, amelyet Muresan úgy hozott létre, hogy egy színpadon egymástól függetlenül „rendeztetett” meg két különböző előadást. A képzőművész két színházi rendezőt kért fel arra, hogy szabadon döntve a darabról, rendezzenek egy-egy előadást a nagyszínpad jobb, illetve bal oldalán. Embert próbáló feladat lehetett a rendezés és a színészi munka is a társulatok számára úgy, hogy a színpad másik felén egy merőben más előadás zajlott.
A művészi kommunikáció hagyományos tárgyias formáival szakít az első ízben megtekinthető plakátszobor, amelynek egyediségét az adja, hogy a 32 ezer egymásra rakott poszterből egyetlen sem látszik a szerkezet magassága miatt. Muresan sajátos gondolkodású művész, akit foglalkoztat a kommunizmus szisztematizálása, valamint a kommunizmus örökségének továbbvitele. Műveiben erőteljes szerepet kapnak politikai, vallási és popkulturális utalások, de visszatérő alkotóelem a szemét is.
A kiállítóteret egy vasúti sín futja körbe, amelyen egymáshoz erősített szemeteskukák haladnak. A szemét művészetbe emelésével valószínűleg azt kívánja kifejezni, hogy a körülöttünk lévő világ rengeteg szennyet közvetít, de emellett az újrahasznosítás fontosságára is igyekszik felhívni a figyelmet. „Rengeteg olyan tárgy van körülöttünk, amely szemétnek tűnhet, holott igazi értéket tudnának közvetíteni” – mondta el lapunknak az alkotó.
Ciprian Muresan műveinek zöme első látásra könnyen értelmezhető, de a jelentéstöbblet csak odafigyeléssel hámozható ki. Ebből kiindulva önmagát adja a kérdés, vajon hogyan lehetséges megvalósítani, hogy valaki egy személyben populáris és a szakma által elismert művész lehessen úgy, hogy befogadható értéket közvetítsen napjaink világában. A romániai művészeti szcéna reménységének kiállítása, amely választ ad az iménti kérdésre, március 22-ig tekinthető meg a Ludwig Múzeumban.