Parázs vita tanúja lehettem, amikor rákapcsoltam a Hír tv „Csörte” című műsorára. Időnként belekukkantok, kíváncsi vagyok a három, úgymond mérsékelt jobboldali úr és a két magát liberálisnak valló hírlapíró szópárbajára. Nagyjából ismerem a kollégák stílusát. Ezúttal egyik témájuk Orbán Viktor párizsi nyilatkozata volt, amely erőteljes hatósági föllépést helyezett kilátásba a bevándorlás féken tartására, holott nálunk ilyesmi még nem járt terrorfenyegetéssel. Az egyik liberális vitapartner csak úgy idézte, megjegyzés nélkül, mit írt erről egyebek között a Le Monde. Több se kellett, Gajdics Ottó, a Lánchíd rádió főszerkesztője fölfortyant, tiszta indulatból, „miért kell nekem az elmebeteg Le Monde oldalán küzdenem a sajtószabadságért?” – mondta, ilyen tömören. Én is csak csöndben kérdezem meg: mennyire tájékozott ez az úr a nemzetközi sajtóviszonyokról, volt-e már akár véletlenül is a kezében ez a lap? Amit cselekedett Gajdics Ottó, a híres angol kifejezéssel élve, „shocking”, azaz botrányos. Nem is teszek egyebet, csak Máté evangéliumát idézem: „Boldogok a lelki szegények…”