Egyesek leleményességét mutatja, hogy egy belga férfi például már egyetlen nappal a merényletek után márkanévként jegyeztette be a „Je suis Charlie”-t. S mit adna el vele? Tisztítószert, ruhákat, sportcikkeket, csomagolóanyagokat. A paletta tehát meglehetősen széles. Később az illetékes hivatal elutasította a beadványt, pedig ha jóváhagyták volna, akkor még WC papírra is nyomtathatták volna a „Je suis Charlie” feliratot.
Egy nappal ezután két Santa Monica-i személy az Egyesült Államokban jelezték, hogy jótékonysági rendezvényt tartanának ezzel a névvel. A „Je suis Charlie” azonban természetesen Franciaországban a legkapósabb: már 50-.en akarták levédetni különféle termékek számára. A francia védjegy hivatal számos ilyen beadványt utasított el. Az amerikai még kivár. Egyelőre nem döntött azon beadvánnyal kapcsolatban sem, amelyet egy nő kezdeményezett, aki decemberben az „I can’t breathe”, azaz „Nem kapok levegőt” mondatot védetné le felsőruhái számára. Ez volt az afroamerikai Eric Garner utolsó mondata, akit nyáron egy rendőr lőtt le.
Közben bejelentették, további kétmillió példányban nyomják a Charlie Hebdo múlt heti számát, amelyből így jövő péntekig összesen 7 millió szám kerül az utcákra.
