- Van még lejjebb a Mazsihisz-ben?
- Deutsch főrabbi úr azt szokta mondani, hogy mindig van lejjebb. Azt hiszem, hogy "optimizmusa" most is indokolt és okszerű, mert mindig van lejjebb.
- Hogyan jutott ebbe a cifra helyzetbe a hitközség?
- Fiatalt akartunk a BZSH ügyvezető igazgatójának megválasztani, mert mindenki azt remélte, bizonyos kor alatt lelkesebben lát munkához az ember. Ehelyett háború kezdődött a Mazsihisz és a BZSH között. Kezdetben elhittük, hogy Schwezoff Dávid energiáit az őt ért támadások elleni védekezés köti le, ám akkor sem kezdett el érdemben dolgozni, amikor múltja miatt már senki nem bántotta, csupán a tanácsadójára figyelt, aki viszont a közösség ellen hangolta.
- Schwezoffról megválasztása után kiderült, hogy transzvesztita előadóként és katolikus kántorként is tevékenykedett, sőt evangélikus teológiai tanulmányokat is folytatott. Hogyan lehetett így a BZSH ügyvezetője?
- Úgy, hogy betért és elvégzett mindenféle kántorképzőt, majd a Bethlen téri zsinagóga kántora lett. Tudtuk róla, hogy jó gazdasági szakember, a körzete is támogatta. A múltjának egy szelete közismert volt. Arról, hogy korábban transzvesztita előadó volt, magam is tudtam. Csak én liberálisabb gondolkodású vagyok, és azt mondtam magamban, valamiből meg kellett éljen. Arról viszont, hogy zsidóként katolikus kántor is volt, nem tudtunk. Az evangélikus tanulmányok védhetők. Annak idején Scheiber Sándor előadásait is sok nem zsidó teológusjelölt hallgatta a Rabbiképző Intézetben. Amikor odajártam, Schweitzer József óráira járt be az egyik református lelkészjelölt. Amikor a katolikus kántorság kiderült, azt mondtam Schwezoffnak, ez vállalhatatlan és védhetetlen.
- De az ügyvezető elkezdte védeni magát, egyebek mellett úgy, hogy önt bűncselekménnyel vádolta meg és menesztette a posztjáról.
- Többször elmondtam már, hogy a kezem, a lelkem mindig tiszta volt. A BZSH ügyvezető igazgatója alaptalanul vádolt, rágalmazott, majd feleségemmel együtt meghurcolt. A Dohány utcai zsinagóga beléptető rendszere kapcsán azonban nincs ügy. Nem történt más, mint elkészült a terv, de a szerződéskötésig sem jutottunk el. Azt is elmondtam, hogy a BZSH ügyvezetője minden lépésről tudott.
- A Magyar Nemzetben ennek ellenére napokon át arról írtak, hogy Frölich Róbert és a felesége támogatott egy pályázót, dokumentumokat süllyesztett el, furcsa telefonbeszélgetéseket folytatott. Valóban semmi nincs a háttérben?
- Ha a szövegösszefüggésből kiragadok bármit, akkor az egész kiragadott részlet már mást jelent és arra viszont bármit lehet építeni. Azért a dolog önmagát minősíti. Mi van a háttérben? Az, hogy kiálltam az ügyvezető úr mögül és ezzel a Dohány templom is kihátrált. Amikor ez megtörtént, megpróbált rám hatni. Beszélt egykori barátságunkról, kollégáim iránt érzett felelősségemről, majd amikor látta, hogy ez nem megy, eltávolított a tisztségemből. Ügyet kreált, és bár bizonyítani nem tudom, de valószínűleg tanácsot kapott ebben. Mert van jó tanácsadója, aki be van kötve a jobboldalhoz. Tipikus karaktergyilkosság történt, ez ellen mégis lehet védekezni.
- A hitközségen belül háborúznak, a közösség viszont eközben nevetségessé vált a közvélemény számára.
- Igen, röhögnek rajtunk. Az elején még jöttek olyan kommentek: na, ugye megmondtuk, ilyenek a zsidók, pénzéhesek. Most már röhögnek. Ha szegény Örkény István élne, zseniális abszurdokat írhatna abból, ami most a hitközségben történik. Attól félek, hogy ez olyan csapás, amit 10-15 éven belül nem fogunk tudni kiheverni. Az egészben nekem ez fáj a legjobban. Nem látom azt, hogy az elkövetkezendő három-négy év miről fog szólni. Nyilván Schwezoff el, és utána elkezdődhet a rendrakás, a romeltakarítás, az építkezés. De felperzselt földön kell, hogy építkezzünk. Ám előtte el kell mondani, hogy két ember verte szét a magyarországi zsidóság renoméját, a BZSH még hivatalban lévő ügyvezetője és az ő egyik tanácsadója. Ők osztották meg - remélem csak rövid időre - a közösséget, amelyiknek az összetartásban rejlett az ereje.
- Miért olyan biztos abban, hogy Schwezoffot el tudják mozdítani? Az ügyvezető a mára összehívott rendkívüli közgyűlést jogszerűtlennek tartja és jövő csütörtökre másikat hirdetett meg.
- Radnóti Zoltán kollégám egy e-mailben az írta Schwezoffnak, hogy két-három elvakult hívőjén kívül már senkit nem érdekel, mit mond. Senki nem veszi komolyan, döntésein nevetnek és azokat szabotálják. A budapesti zsidóság képviselői átérzik a helyzetet, látják, hogy az ügyvezető már csak pusztít, ezért le kell váltani. Radnóti rabbi is megüzente Schwezoffnak, ott lesz a mai rendkívüli közgyűlésen és tudja, mi a dolga. Azzal, hogy az ügyvezető jövő csütörtökre összehívott egy másik közgyűlést, nem kell törődni. Csak menteni akarná a menthetetlent.
- Az előbb karaktergyilkosságról beszélt. Hogyan tud majd főrabbiként tevékenykedni azután, hogy megvádolták.
- Ugyanúgy, mint eddig. Az elmúlt héten nagyon sokan üzentek a Facebookon, de a kommentelők egyike sem kérdőjelezett meg tisztességemben - és nekem ez a fontos.
- Schwezoff, aki a munkáltatója volt, menesztette, majd a "templomjáró közösség" bizalmat szavazott, ezért a Mazsihisz ismét főrabbiként ismerte el önt. Ha ma megtarthatják a közgyűlést és leváltják az ügyvezetőt, Frölich Róbert ismét a BZSH teljes jogú főrabbija lesz?
- Remélem, bár most is teljes jogú főrabbija vagyok a Dohány utcai zsinagógának, noha nincs érvényes munkaszerződésem.
- Ezzel a közösség is elindul egy másik irányba?
- A közösség attól fog másik irányba elindulni, hogy alkalmas vezetőt választ maga fölé. Olyat, aki tényleg vezető. Nem kapitány, nem parancsnok, nem főnök, hanem vezető, akinek van világos, tiszta elképzelése arról, hogyan lehet építkezni. Nyilván először rendet kell tenni, fél év alatt ugyanis a háborúskodáson kívül semmi nem történt a BZSH-ban. Tornyosulnak az aláírandó papírok, a lemaradást be kell hozni.
- Van, akit szívesen látna a BZSH ügyvezetőjeként?
- Igen, de nevet nem akarok mondani. Alkalmas embert szeretnék, ezt érdemli a közösség.
- Hogyan akarják tekintélyüket visszaszerezni?
- Ha ma este megfelelő döntés születik a közgyűlésben és azt a hitközség megfelelő módon tudja közvetíteni a társadalom felé, azt az emberek értékelni fogják. De el kell mondani, azután majd bizonyítani, hogy a méltatlan háború eddig tartott és nem tovább, és kivetettük magunkból azt, ami nem odavaló. Elindul egy megtisztulási folyamat. Hiszek abban, hogy az őszinteséget, még akkor is, ha ez ránk nézve fájdalmas, a társadalom tolerálja. Az ember vállalja fel a hibáit, a tévedéseit, ahogy én is fölvállaltam. Igen, én ezt az embert hosszú ideig támogattam. Soha nem szavaztam rá, ez a dologban még a csavar, hittem benne, hogy egy fiatalember képes valamit csinálni. Ugyanúgy, ahogy ezt az ember fölvállalja, a szervezet is föl tudja vállalni. Egy hitközségnek, ha már ennyire megtépázták, tekintélyét így a földbe döngölték, egyetlen ereje marad, az őszinteség. Hogy kitárja a szívét, a gondolatait, elmondja: mit tud elfogadni és mit nem, és hiszem azt, hogy a társadalom erre vevő lesz.
