Sosem találnák ki, hogy ki mondta a következő mondatot: „Arról van itten szó..., hogy egy hazug kormány hazug televíziót akar, hogy a saját hazugságait kürtölhesse világgá...”. 1992 tavaszán vagyunk, amikor a Magyar Televízió elnöke külföldön volt, frissen kinevezett helyettese pedig - egyébként jogszerűtlenül - személyi döntéseket hozott, az elnök szándékaival ellentétes gazdasági és műsorpolitikai változásokat jelentett be, riasztó (és hamis) információkat közölt az intézmény pénzügyi helyzetéről. A kommentár az Egyenleg című hírműsorban hangzott el a Fidesz elnökétől.
Az Egyenleget alig több mint másfél év múlva lehetetlenné tették, addigra az elnök, Hankiss Elemér már rég lemondott, de később, elnöki jogkörrel felruházott helyettese, Nahlik Gábor is távozni kényszerült. A régi szereplők közül már csak Orbán Viktor maradt, ő viszont rövidesen rájött, neki is olyan közmédiára van szüksége, amilyent nyilatkozatában elátkozott. Egészen más ugyanis az, ha az ő hazugságait kürtölik világgá. S bár elvileg még létezik Magyar Televízió, de nyugodtan mondhatjuk, már csak nevében az, ami volt.
Jelképesnek is tekinthetjük, hogy Hankiss Elemér éppen akkor fejezte be földi létét, amikor az intézménynek, amelyet egykor vezetett, már csak romjai vannak. A nagyszerű tudósnak és gondolkodónak az a pár év - alig több mint kettő -, nem jelentett sikerélményt. Elvállalta a tévé vezetését, mert szerette a kihívásokat, mert kalandvágyó volt. És tisztességesen, emberként működött. Mint mindig, egész életében. Csak nem számolt a médiaháborúval, ami akkor kezdődött. Mert a hatalomra került urak úgy gondolták, ha már megnyerték a választást, joguk van arra is, hogy a közmédia az ő propaganda-szócsövük legyen. És ehhez először is megpróbáltak kiszorítani mindenkit, akit a régi - "átkos" - rendszer hívének véltek. Hankiss viszont olyan tévét akart, amelyben hozzáértő szakemberek készítik a műsorokat. Még a politikai adásokat is. Törekvése kudarccal zárult. De ez nem egyéni vereség volt. Egyenes derékkal távozhatott, azzal, hogy ellehetetlenítették, csak a magyar televíziózás veszített.
Egy tavaly augusztusi interjúban Hankiss arról beszélt, hogy az emberek gyengék, elveszettek, bizonytalanok. Félnek, nem találják a helyüket. "Forgunk keserű levünkben, és/vagy a csodára várunk" - mondta.
Orbán Viktor nem ilyen. Sokat tanult a médiaháború kezdeti időszakából. A Hankisshoz hasonló igazi emberek ma már a közmédia közelébe se kerülhetnek. Csak megbízható kádereket alkalmaznak, akik gondolkodás nélkül hirdetik a hatalmon lévők dicsőségét. Ennek jele, hogy nemsokára egész napos hírfolyamban kürtölhetik világgá a kormány hazugságait.
Még az is csoda, hogy ez a mai Magyar Televízió egyáltalán bemondta a halálhírét.
