Az étterem nevének, és a Zeneakadémia közelségének megfelelően, amint belépünk, rögtön velünk szemben, Vivaldi Négy évszak című közismert művéből látunk kottarészletet a falra festve, és az év négy évszakjának megfelelő színezésűek a székek is a különböző szegletekben.
Műemlék a ház, megmaradtak a hangulatos kupolák, jó ízléssel keveredik a hagyományőrzés a modernséggel. Ezt az is mutatja, hogy idősebb pincér fogad bennünket, ilyet nagyítóval is kérdéses, hogy találni-e máshol a Liszt Ferenc téren. Itt azonban nem a lótás-futás képességét tartják a leglényegesebbnek, hanem azt is, hogy legyen, aki átadja a szakmai tudást. És Farkas József laza eleganciájából, mosolygós természetéből, meg abból, hogy lerí róla imádja, amit csinál, érzékeny empátiával szolgálja ki a vendéget, van mit tanulni.
Juhász Zoltán a feleségével, Juhászné Viski Beátával együtt üzemeltetik az éttermet, mindketten régóta dolgoznak a vendéglátásban, és még mindig a szerelmesei. Tíz évig vezették a Búsuló juhászt, másik tíz esztendeig az Arany hordót. A Liszt Ferenc téren véletlenül kötöttek ki. Beáta járt erre, amikor még a Zeneakadémia felújítása miatt körülkerítették ezt a területet. Bámészkodott. Egy úr, később kiderült, hogy az építésvezető, megszólította, hogy jöjjön be nyugodtan. Így vette észre azt az üresen álló helyiséget, amiben a lehetőséget is meglátta, hogy éttermet lehetne csinálni belőle. Sokan akarták lebeszélni erről, hogy ez itt őrültség, de izgatta a feladat. Érdekelte, hogy vissza lehet-e adni a Liszt Ferenc téren a vendéglátás becsületét.
Mivel műemlék a ház, attól is többen tartottak, hogy soha napján lesznek meg az engedélyek. De Beáta nevet, és azt mondja, hogy a műemlékesek is szeretnek jókat enni. Az előző két éttermük elegendő volt kapcsolati tőkének. Hét hónap alatt eljutottak a megnyitásig, a törzsvendégek között is vannak műemlékvédelemmel foglalkozók. A feleség volt a felelős az étterem látványáért, a férj pedig beható diskurzusokat folytatott Ruga Endre séffel arról, hogy mi is kerüljön az étlapra.
A legmodernebb konyhatechnológiát akarták. Ennek egyik fő alkotóeleme a Josper névre hallgató, Barcelonából érkezett, faszéntüzelésű csodasütő, amiből alig van máshol az országban. Speciális faszén, és edények kellenek hozzá, hogy kibírják az akár 400 foknál is magasabb hőmérsékletet, amiben vaj puha lesz a hús. Persze ehhez a friss, jó minőségű, lehetőség szerint kistermelőktől érkező alapanyagok is fontosak, halat hetente kétszer hoznak az Adriáról.
A speciális elkészítési mód áldásait már a padlizsánkrémnél tapasztaljuk, fenségesen füstölt az íze. A marinált norvég lazac pedig olyan puha, hogy csaknem attól elolvad, hogy kézzel-villával hozzáér az ember. A sült kecskesajt szintén elomlik a szájban, a hozzáadott kevert saláta valóban harsogóan friss, roppanós zöldségekből készült. A levesek esetében a házias ízek dominálnak, a húsleves lúdgégével mutatósan aranyló és tartalmas. A gulyás főzésekor sikerül eltalálni azt az arányt, hogy megmaradjanak az eredeti ízek, de ne legyen gyomrot puffasztóan zsíros a nedű. A sütőtökleves sűrű, és télen jólesően forró.
Mindenféle hús sül a Josperben, a kacsacombot például hosszan és lassan készítik, igazán zamatos, nedvdús lesz a végeredmény. A steak pedig lefegyverző. Belül úgy ízletesen véres, hogy kellően átmelegedik, és annyira lágy, hogy szinte szopogatni lehet. Az úgynevezett Seasons steakhez libamáj is dukál, meg vargánya, és vele sült kemencés krumpli, ideálisan elegyednek, harmóniába olvadnak össze így az alkotóelemek. A Gundel palacsinta kimondottan finom, de a tüntetően egészen jó minőségű alapanyagból készült tonkababos csokoládétorta mindent visz.
Mediterrán hangulatú életörömök, kézműves borok, nagy lakmározások melletti kiadós diskurzusok kedvelt helyévé vált a Seasons.
