Jelentősen elmaradt a várttól a 2014-es hazai méztermés. Hozzávetőleg feleannyi „folyékony arany” került idén a hordókba, mint az elmúlt évtizedekben szokásos mennyiség. Méhcsaládonként ugyanis átlagosan nyolc-tíz kilogramm lett például az akácméztermés, miközben egy jó évben húsz kilogramm fölött alakul ez a mutató.
A Greenpeace örökbefogadási akciót hirdetett, amelynek célja száz méhmenedék létesítése az országban. Egyetlen méhcsalád 300 millió virág beporzására képes minden egyes napon. Mit tehetünk a méhekért?
250 forintért örökbe fogadhat egy méhecskét. Minden 250. örökbefogadott rovar után kihelyeznek egy méhmenedéket egy természetes anyagokból készített építményt, amely a magányosan élő méhek számára kínál megfelelő szaporodási és áttelelési lehetőséget.
Az átlagos esztendőkben Magyarországon a méztermelés évente 20-25 ezer tonnát tesz ki, a mennyiség azonban nagymértékben függ a növényi kultúrák aktuális állapotától és az időjárástól.
A méztermés tekintélyes részét, évente 12-15 ezer tonnát exportálják.
A szakemberek szerint mégsem kell idehaza mézhiánytól tartani. Annak ellenére sem, hogy az elmúlt öt év alatt a korábbi ötven dekagrammhoz képest megduplázódott az egy főre jutó átlagos éves mézfogyasztás.
Holott az árak manapság - az alacsony termésmennyiség miatt - magasabbak, mint eddig voltak. A különböző mézfajtáknál átlagban 65-70 százalékkal növekedtek a felvásárlási árak. A legkelendőbb akác esetében viszont 80 százalékkal is magasabbak lettek a nagykereskedelmi átvételi árak a 2013-as 1200-1300 forinthoz képest.
A méhek teljesítményének csökkenése a szakértők szerint egyrészt a kedvezőtlen tavaszi és nyári időjárásra vezethető vissza. A hideg, esős idő ugyanis hátráltatta mézgyűjtést. A másik tényező pedig az, hogy a mezőgazdaságban alkalmazott egyes növényvédő szerek, illetve azok szakszerűtlen használata, továbbá a méhkolóniákat tizedelő paraziták elterjedése miatt jelentős számban pusztulnak a méhek mind Magyarországon, mind a világ többi országában. Emellett világszerte egy rejtélyes kór jelent meg, az úgynevezett kaptárelhagyás, amely a méhek elhullásával végződik.
Világviszonylatban átlagosan húsz százalékkal csökkent a méhállomány (országonként 1,8 és 53 százalék közötti mértékben) egyetlen év alatt. Egyes mérések szerint az Egyesült Államokban például ez idő alatt a kolóniák harmada elpusztult. Egy közelmúltban közzétett tanulmány szerint az európai országok több mint fele küzd a méhállomány csökkenésével, aminek következménye, hogy nem történik meg a kellő beporzás a haszonnövény kultúrákban.
A helyzet az Egyesült Királyságban a legsúlyosabb. Ott a teljes beporzáshoz rendelkezésre álló méhek száma már kevesebb, mint a szükséges mennyiség negyede. Magyarországon egyenlőre ekkora veszély nem fenyeget, miután – bár pusztulási hullámok itt is tapasztalhatóak – a hivatalos adatok szerint az állomány viszonylag stabil. Az országban hozzávetőleg húszezren foglalkoznak méhészettel, a méhcsaládok száma pedig meghaladja az egymilliót.
A méhcsaládok eltűnése nem csak a mézhozamot mérsékli drasztikusan – figyelmeztetnek a szakemberek a közelgő katasztrófára. Európa haszonnövény-állománya beporzásának ugyanis mintegy 80 százalékáért felelnek a „zümmögő munkások”. A méheknek és egyéb más rovaroknak köszönhető, hogy kontinensünkön 4000 féle zöldség megterem, s így minden harmadik asztalra kerülő falat méhkolóniák segítségével jöhet létre.
Ez pénzben kifejezve sem kis tétel: a globális gazdasági termelésben a házi méhek 263 milliárd eurónyi virágbeporzó munkát végeznek el. A szorgos kis teremtmények mezőgazdaságban végzett munkájának a gazdasági értéke uniós szinten pedig évente 22 milliárd euróra becsülhető.
Az ENSZ már 2011 márciusában felhívta a figyelmet arra: e rovar gyérülése már jelenleg is érezteti hatását, hiszen a mezőgazdasági terményhozam jelentős visszaesése figyelhető meg, ami főként a beporzás elmaradásának tudható be.
A méhpusztulás pontos okairól és a lehetséges beavatkozások mikéntjéről élénk vitát folytatnak a szakemberek. Abban azonban már megszületett az egyetértés, hogy közös nemzetközi stratégiát kell kidolgozni a méhcsaládok védelmére, mert beláthatatlan károk következnek be a világ élelmiszer-termelésében, ha nem sikerül rövidesen valamilyen megoldást találni a méhkolóniák megóvására. Európában tavaly óvintézkedéseket vezettek be, hogy megvédjék a méhállományt a rovarirtó szerektől. Ám ez egyes szakemberek szerint önmagában kevés ahhoz, hogy visszafordítsák a végzetes folyamatot.
Az uniós tiltást mégis több tagország ellenezte, köztük Magyarország sem támogatta azt. A Vidékfejlesztési Minisztérium tavalyi közlése szerint az ő vizsgálataik nem támasztották alá a betiltásra ítélt növényvédő szerek káros hatását. Magyarország — amely Európa legnagyobb mézexportőre — a szaktárca szerint azért is volt a döntés ellen, mert itt a tiltott hatóanyagú szerekkel permeteznek be évente több mint egymillió hektárt (kukorica, napraforgó, repce), nálunk mégsem fordult elő emiatt méhpusztulás.
A Greenpeace környezetvédő szervezet viszont az eset kapcsán közölte: nem volt hazánkban olyan vizsgálat, amelynek alapján bárki felelősen kijelenthetné, hogy a szóban forgó szerek nem károsak a magyar méhekre.
Az Egyesült Államok gazdasága is nagyban függ a repülő ízeltlábúak nélkülözhetetlen munkájától. Az USA-ban a mandula beporzását például teljes egészében a méhek végzik. (Ellentétben egyes ázsiai országokkal, ahol már emberek kézzel teszik meg ugyanezt.) Az utóbbi években viszont a kaptárelhagyás miatt annyira lecsökkent a méhek száma, hogy a mandulatermelők méheket kénytelenek bérelni.
Így manapság felvirágzott e furcsa munkaerő-kölcsönzési üzletág. Kaliforniában a mandulaföldeken 1,6 millió kaptárra van szükség minden februárban a beporzáshoz, ebből 1,2 milliót kell bérelniük a gazdáknak. Egy-egy kaptár ára pedig rohamosan drágul. Míg 1995-ben 35 dollárba került egy család bérlése, addig ma már 200 dollárért lehet egy hónapra kikölcsönözni a méhcsaládokat.