arra kötelezi a királyt, hogy a törvényeket megtartsa és megtartassa. Az ex-lexes választás világos törvényszegés, a király mégis elrendeli. A Ház feloszlatás egyenesen királyi ténykedés, amely nem követhető el a miniszteri felelősség kényelmes köpönyege alatt. Az ellenzék tehát a királyi eskü megszegéséről beszél s utána az ellenzéki lapok hirdetik, hogy a kiráIyi eskü csak szó.
A királyi eskük megbízhatatlanságára ugyan száz példát tud a történelem a multban, de hát a fő a jelen lévén, a királyi eskü szentségét mindenáron meg kell menteni. Ennek a legegyszerűbb módja az volna, hogy a király nem oszlatja fel a Házat ex-lexben. Ez azonban nem kvadrál Tisza terveivel, tehát magyarosabb módot választott.
A függetlenségi pártkörbe az a hír érkezett, hogy Tisza elrendelte a királyi esküről már sokszor elmondott dolgokat újra megíró csikkek elkobzását, hogy az illojáliskodó közvélemény birkája megmaradjon a közvélemény aklában.
Ha a hír igaz, lesz módjuk tapasztalni a polgári lapoknak azt, hogy mi járt ki nekünk eddigi szókimondásunkért.
