Csodák márpedig nincsenek. Fociban még csak-csak, hiszen, mint tudjuk, a labda gömbölyű, s az esélytelen csapat időnként nagy szerencsével betalálhat, hogy aztán kibekkelje a számára kedvező eredményt, de a politikát olyan törvényszerűségek jellemzik, amelyek megváltoztatására nincs lehetőség. Mégpedig azért nincs, mert a politika irányítása afféle észjáték, olyan, mint a sakk, a politikusok előre gondolkodnak, s - jó esetben legalábbis – egy lépéssel előbbre vannak, mint mások. Görögországban a baloldali radikális Sziriza elnöke, Alekszisz Tsziprasz is úgy gondolkodott: lehet, hogy Görögország, az állam gazdasága, no és a teljes euróövezet rosszul jár Antonisz Szamarasz kormányának megbuktatásával, hiszen a bizonytalanság aligha kedvez bárkinek is, de őt mindez nem érdekli, mivel minden bizonnyal pártja nyeri meg a következő parlamenti választást.
Mi lesz utána? Na ez az, amit egyelőre senki sem tud. Lehet ugyanis, hogy a politikus egy lépéssel előbbre jár, de kettővel már nem. Tsziprasz részéről ígéretekből nem volt hiány. Azzal kecsegteti honfitársait, hogy felemeli a béreket, a nyugdíjakat, s felmondja a hitelmegállapodást. Teljesen érthető, hogy a görögöknek elegük van a megszorításokból. Az eltelt majdnem hat év másról sem szólt, mint elbocsátásokról, fizetéscsökkentésről, nyomorúságos mindennapokról. A görögök sokkal rosszabbul élnek, mint a válság előtti években. Akadnak közöttük olyanok, akik tisztában vannak azzal: saját politikusaik tehetnek erről, akik éveken át becsapták az embereket, azt állítva, milyen remek a görög gazdasági helyzet, miközben messze nem volt az. Vannak azonban olyanok is, akik másban keresik a hibát a sanyarú helyzetért, a németeket okolják, vagy egy rejtélyes ellenséget, amelyik térdre akarja kényszeríteni Görögországot. Tsziprasz az ő emberük, aki majd jól beolvas ennek a külső ellenségnek, felmondja a hitelmegállapodást, s végre Athén a saját útját járhatja. Minden olyan szép lesz, mint egykor.
Valóban minden ilyen egyszerű lenne? Aligha. A Sziriza illetékesei is pontosan tudják: a hitelmegállapodásból nem lehet kilépni. Lehet valamiféle engedményt elérni az Európai Uniónál, illetve a Nemzetközi Valutaalapnál, a legjobb esetben részleges adósságelengedést, de olyan nem létezik, hogy egy több mint 200 milliárd eurót kapott ország egyszer csak bejelentse: nem fizeti tovább a hitelt. Ha ezt megtenné, az államcsőddel érne fel, ami minden korábbinál nagyobb káoszt vonna maga után, s többeket kellene elbocsátani a közszférából, mint az eltelt hat évben összesen.
A Sziriza a csodában bízna? Reméljük nem, hiszen mint tudjuk: a politikában csodák márpedig nincsenek. A gazdaságpolitikában sem.
