Chris Patten nagyon jól tudja, hogyan zajlik valamely országban a demokrácia leépítése, illetve feladása. Hongkong utolsó brit kormányzójaként könnyekre fakadt az újságírók előtt, amikor a városállam Kínához történő visszatérése alkalmával sajtótájékoztatót tartott. Bizonyára az egy évtizeddel azelőtti Tienanmen téri események jutottak eszébe. Mint ismeretes, annak idején a keményvonalas Li Peng utasítására a kínai hadsereg brutális kegyetlenséggel bánt el a demokráciát követelő diákokkal. Patten látnoknak bizonyult. Manapság arról szólnak a hírek, hogy az egykori koronagyarmat önrendelkezését nagymértékben csorbítani igyekeznek Pekingben, az ominózus intézkedések ellen tiltakozók barikádjait pedig példás következetességgel számolta fel a kommunista állam rendőrsége.
Chris Patten később az Európai Bizottság külügyi biztosa lett, majd nemrégiben bejelentett visszavonulásáig a BBC elnökeként tevékenykedett. Nem mellékes körülmény, hogy a toryk egyik vezéralakjaként is számon tartják. A napokban pedig a Project Syndicate nevű online kommentárfórumon Orbán Viktornak az illiberális demokráciáról tett kijelentésével foglalkozott. „A világ liberális demokráciáinak el kell kezdeniük ismét hinni önmagukban, és be kell bizonyítaniuk, hogy Orbán kijelentése nem más, mint fellengzős képtelenség” – hangzik sommás ítélete.
A brit Konzervatív Párt egykori elnöke nem a levegőbe beszél. Meglátása szerint az Orbán Viktor által Tusnádfürdőn példaként emlegetett országok nem szolgálnak elképzelésekkel valamely alternatív világrendről. Tudjuk, hogy az olajárak csökkenésének következtében a rubel árfolyamának drasztikus zuhanása is elkezdődött. Ez nem csupán Putyin katonai kalandjainak finanszírozhatóságát kérdőjelezi meg, de rávilágít arra is, hogy Oroszország jelenlegi állapotában úgyszólván agyaglábakon álló kolosszus.
Kína számunkra, magyarok számára különösen érdekes lehet. A világ lélegzetvisszafojtva figyeli, vajon politikai nyitás nélkül is tartósan működőképes maradhat-e egy kapitalizmus. Az ázsiai nagyhatalom „szuperszonikus” növekedése kétségkívül annak következménye, hogy a pekingi vezetés teret engedett bizonyos mértékű gazdasági liberalizációnak. Hogy ez óhatatlanul elvezet-e a demokratizálódáshoz is, azt a következő évek fogják megmutatni.
Magyarország mindenesetre már színtere volt egy effajta kísérletnek. Fock Jenő 1967 és 1975 között volt a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. Kormányfőként az ő nevéhez fűződött az úgynevezett új gazdasági mechanizmus bevezetése, amely példa nélkül álló volt a szocialista táboron belül. A tervutasításos rendszer visszaszorításának, a szubszidiaritás érvényesítésének következtében azonban megjelentek a rendszerben a pluralizmus csírái is. A politikai vezetés fundamentalista szárnya felismerte a rá leselkedő veszélyt, a reform iránt elkötelezett vezetőket leváltották.
Indokolt tehát a szkepszis mind a kínai, mind az orosz modell fenntarthatóságát illetően. Orbán Viktor csodálata tulajdonképpen az érintett országokban tapasztalható önkényuralomnak szól. Alighanem ezt kifogásolja Chris Patten is.
