Az utóbbi időben - több egyéb mellett - alaposan felkavarta a közvéleményt a nyelvvizsga bizonyítványokkal kapcsolatos visszaélések híre. A félreértések elkerülése érdekében le kívánom szögezni: messzemenően elítélem, hogy valaki csalással szerezzen bizonyítványt. Azonban a valóság mindig bonyolultabb. Mindenki által közismert tény, hogy Magyarországon beszélnek talán egész Európában a legkevesebben idegen nyelvet. Ezen változtatni kell és ebben a kormánynak igaza van. De rossz módszert választott a probléma megoldására. Azzal a rendelkezésével, amelynek értelmében az egyetem sikeres elvégzése után a hallgató csak akkor veheti át diplomáját, ha legalább egy idegen nyelvből középfokú képesítést szerzett, emberek ezreit fosztja meg létalapjuktól, hiszen papír hiányában nem gyakorolhatják hivatásukat.
Például az orvos kuruzslónak számít, ha nem rendelkezik oklevéllel és így folytat gyógyító tevékenységet; ezt a luxust egy orvoshiánnyal küszködő ország - mint amilyen hazánk -, aligha engedheti meg magának. A beteg számára pedig teljesen érdektelen, hogy orvosa mennyire ismer egy idegen nyelvet: számára az a legfontosabb, hogy minél előbb meggyógyuljon. Ezért nem tudom teljesen elítélni azokat, akik 200-300 ezer forintért vásárolják meg a nyelvbizonyítványt. Véleményem szerint az lenne a legjobb megoldás, ha a diák az egyetem befejezése után azonnal átvehetné a szakképesítését igazoló okiratot és csak egy bizonyos idő, mondjuk 5 év eltelte után kellene vizsgáznia valamelyik idegen nyelvből.