A biológus-vegyészmérnök végzettségű Foltányi Zsuzsa már a nyolcvanas évek közepén bekapcsolódott az akkor szerveződő zöldmozgalmakba, amelyek később részesei lettek a rendszerváltásnak. 1994-ben az ő bábáskodása mellett jött létre az Ökotárs Alapítvány, amelynek 2006-ig vezetője volt.
Azért adta át a stafétabotot, mert úgy érezte: "nem használ egy szervezetnek, ha ősmatróna a vezetője". Az "ősmatróna" még ma sincs hatvanéves, és idén – akaratán kívül – többet szerepelt a médiában, mint az elmúlt húsz esztendőben összesen.
– A civil mozgalmakat minden normális demokrácia partnerként kezeli: segíti, támogatja. Hiszen a civilek egy csomó társadalmi feladatot vállalnak fel gyakorlatilag az állam helyett, és ha a munkájukat gátolják, akadályozzák, azzal a társadalom érdekei sérülnek. Korábban is láttam, hogy nem jó irányba mennek itthon a dolgok: a rendszerváltás óta egyik kormányra sem foghatjuk rá, hogy tényleg komolyan vette volna a civil szféra fejlesztését, de legalább élni hagytak minket. A jelenlegi vezetés nyolcvanezer civil szervezetet emleget, eközben mi, akik a szektorban dolgozunk, pontosan tudjuk, ennek hány százaléka működik valójában. Ha harmincat mondok, sokat mondtam. Ezen nem csodálkozhatunk, mert számokat lehet produkálni, de a jogi, intézményi háttér, ami ahhoz kell, hogy egy szervezetet hatékonyan lehessen működtetni – egyszerűen nem vagy alig-alig létezik.
– Sejthető volt, hogy készül valami az Ökotárs ellen?
– Egy ideje igen. Az EGT/Norvég Finanszírozási Mechanizmus keretében 2008-ban indult a Norvég Civil Támogatási Alap (NCTA) első ciklusa. Mivel a környezetvédelmen és a fenntartható fejlődésen kívül támogatandó célként jelölték meg a szociális szférát, az ifjúságot és a kultúrát, mi meg úgy gondoltuk, nem értünk mindenhez, összeálltunk három másik szervezettel, az Autonómia, a Demnet és a Kárpátok alapítványokkal, akikkel már dolgoztunk együtt. Ezt a négytagú konzorciumot választották ki a norvégok akkor egy meghívásos pályázatban lebonyolítónak. A finanszírozás második körében, 2012-ben már nyílt pályázaton mérettettünk meg. Elég régóta tudjuk, hogy az Orbán-kormány úgy vélte, más is lebonyolíthatná a programot, mondjuk a Századvég. Azt érzékeltük, hogy szokatlanul elhúzódott a döntéshozatal, mint később kiderült, a norvégok és a magyar kormány közti viták miatt.
– De hát egy nyílt pályázaton a Századvég is indulhat, nem?
– Indult, de ismét ránk esett a választás. Három kritérium volt: legyen a szervezetnek pályáztatói tapasztalata, ismerje a civil szektort és ne függjön az államtól.
– Az utolsó feltételt kifejezetten önökre szabták?
– Dehogyis. Norvégia, Izland és Liechtenstein tizenöt új, illetve gyengébben fejlett uniós tagországot támogat. Az első időszakban a civil támogatások legtöbb esetben az adott ország államháztartásán folytak keresztül. A támogatók azonban úgy látták, hogy a civilek nem részesülnek a támogatásból az általuk elvárt mértékben, az értékelések pedig azt mutatták, hogy azokban az országokban működtek leghatékonyabban a támogatások, ahol a lebonyolítást független civil szervezetekre bízták. Ezért a második körben ez lett az általános gyakorlat. A dologhoz hozzá tartozik, hogy amikor a pályázatokról határozunk, jelen van a magyar kormány képviselője. Tehát ismerik a folyamatot, és egyetlen esetben sem emeltek kifogást. Tavaly nyáron épp azokat a pályázatokat bíráltuk el, amelyeknél a pályázó jogvédő és közösségfejlesztő szervezetekkel szembeni fő elvárás az volt, hogy képezzék önmagukat és a többi civil szervezetet. Ekkor kezdték kormányközeli médiumokban összemosni a Soros Alapítványt és a Norvég Civil Támogatási Alapot.
– Kormánytagjaink zöme jól emlékszik Sorosék rendszerváltás előtti ténykedésére. Tudják, hogy a demokráciafejlesztés nevű "nyugati métely" veszélyes lehet. Tegyük hozzá: jelentős részük Soros-ösztöndíjas volt, többek közt Orbán is.
– Nincs igazi demokrácia erős, öntevékeny civil szervezetek nélkül, amelyek nem tűrik, hogy dróton rángassák őket. Egy értelmes, képzett, adott esetben kritikus, nem csupán a kárpát-medencei zsigerek mentén gondolkodó civil szféra hihetetlen segítség lehet egy kormánynak, nem pedig ellenség.
– Orbán viszont abban hisz, hogy jobb, ha ők kontrollálnak mindent. Ez állhat az Ökotárs elleni egész pályás letámadás mögött is?
– Lehet. Nálunk az értékelők és bírálóbizottsági tagok neve nem nyilvános, mert nem szeretnénk, ha bárki befolyásolná őket. Tavaly nyáron kezdett a kormányközeli sajtó kiszivárogtatni neveket. Rólam például megírták, hogy 2009-ben szerepeltem az LMP európai parlamenti listáján, az előkelő 19. helyen. Amiből ugye az következik, hogy az Ökotárs az LMP hátországa. Aztán idén áprilisban Lázár János levelet írt a norvég EU-ügyi miniszternek, vizsgálatot követelve az NCTA ellen. Akkor már év eleje óta zajlottak tárgyalások a norvég támogatás 90 százalékát kitevő, a hazai kormányzati rendszer által kezelt források ügyében, mivel a magyar fél úgy alakította át ennek struktúráját, hogy arról nem egyeztetett időben a támogatókkal. Ezzel az állam kihúzott az ország alól 36 milliárdot. Amit például az ifjúsági pszichiátriai hálózat újraépítésére, műemlékvédelemre, energiahatékonyságra, csupa nagyon fontos, valamennyiünk életét befolyásoló ügyre fordíthattunk volna. Különben a Kehi furcsa módon azonnal kérte tőlünk a nem nyertes pályázók listáját. Nem adtuk oda, mert a Kehi gazdálkodást vizsgál, és aki nem nyert, azzal nem állunk gazdasági viszonyban.
– Nyilván feltételezték, hogy az Ökotárs diszkriminálja a kormányközeli szervezeteket.
– A mi értékelési rendszerünk nem ilyen elvek alapján épül fel. Egyébként Csepreghy Nándor egy rádióinterjúban megígérte, hogy átküldi nekünk azon szervezetek listáját, amelyek panasszal fordultak ellenünk a Miniszterelnökséghez. Azóta sem kaptunk semmiféle listát. Nyáron a médiából értesültünk arról, hogy a Nemzeti Nyomozóiroda is beszállt a vizsgálatba. A norvégok nem értették az egészet. Norvégiában ugyanis elképzelhetetlen, hogy az állam vegzálni kezdi a civileket. Ha alapos a gyanú, hogy a civil szektor korrupt, akkor jogos a vizsgálat, csakhogy a norvégok folyamatosan ellenőriztek minket, és mindent rendben találtak. Arra, ami történt, történik, emberi sorsok mennek rá. 58 szervezetet vizsgált a Kehi, és láttam, hogy nem tudnak dolgozni, mert mást se csinálnak, mint számlákat kotorásznak, fénymásolnak, szkennelnek és küldözgetik a Kehinek.
– Úgy tudom, Önnél házkutatást is tartottak. Fura érzés lehetett.
– Szeptemberben forgatták fel a lakásunkat. A fiam utána azt mondta: anya, megszentségtelenítették az otthonunkat. Életemben nem láttam még ennyi pisztolyt közelről. Először megjelent öt rendőr, aztán még öt, aztán még három – én meg ott álltam egyedül. Nem tudok jobb szót: aberrált jelenet volt.
– Valamelyik főember nyilatkozta, hogy a vizsgálat jó néhány dologban hibát talált.
– Hibát mindenki követhet el, aki dolgozik, de aki a Kehi nyilvánosságra hozott jelentéséből be tudja bizonyítani, hogy itt ki miben volt bűnös, az előtt megemelem a kalapom. Mert a jelentésben olyan általánosságok és lózungok szerepelnek, amelyek méltatlanok egy önmagára valamicskét adó intézményhez.
– És mi van most? Azért kérdem, mert az Ökotárs idén is meghirdette az Év Fája versenyt, amit egy hatalmas platán nyert meg. Magyarán dolgoznak, mintha mi sem történt volna.
– Tesszük a dolgunkat mindaddig, amíg tehetjük. Felfüggesztették az adószámunkat, ezt megfellebbeztük. Föl nem foghatom, mi a jó abban, hogy besároznak értelmes munkát végző civil szervezeteket. Illetve nyilván nem véletlen a "piszkos 13" listája, amelyet a kormány még májusban tett közzé. Ezen olyan szervezetek vannak, mint a Tranparency, a K-Monitor, a Krétakör, a NaNe, a TASZ – vagyis azok, akik kiállnak bizonyos ügyek mellett, nem paríroznak a mindenkori kormánynak, véleményük van, s ezt nem rejtik véka alá.
– Szokatlan élmény lehet célkeresztben lenni.
– Kétségtelen, hogy ennyi eljárás összesen nem folyt ellenünk az elmúlt húsz évben. Kíváncsi vagyok, vajon ez a kis magyar abszurd eljut-e valaha valami értelmes végkifejletig? Ami zajlik, nemcsak a NCTA-t, hanem a négy lebonyolító alapítvány többi programját is veszélyezteti, többek közt a Svájci-Magyar Civil Alapot. Ebben 96 szervezet dolgozna jövő tavaszig szociális ügyeken és környezetvédelmen a két legelesettebb régióban, Észak-Magyarországon és Észak-Alföldön. A program része, hogy ösztöndíjat folyósít hátrányos helyzetű fiataloknak, segítve ezzel az érettségi vagy a szakma megszerzését. Még járna durván 200 millió forint. Ha leállítják, mi lesz ezekkel a gyerekekkel? Azzal vigasztalom magam, hogy sok civil szervezetnek számos ügyben komoly sikerei voltak, vannak. És nehezen hiszem, hogy hosszútávon megakasztható ez a folyamat. El lehet tüntetni szervezeteket, lehet porig alázni, egzisztenciálisan ellehetetleníteni egyéneket, de a társadalmi mozgásokat senki, semmi nem képes leállítani. Hiába gondolja a hatalom, hogy velük kezdődik és végződik minden, jön majd helyettünk egy új generáció.