Laboratóriumi körülmények között még azokról is kiderül, hogy szoktak álmodni, akik sosem emlékeznek rá. A legtöbb álmot a fiatal nők idézik fel, mert rájuk legjellemzőbb az a befelé forduló figyelem és mentális érdeklődés, ami segíti az erre való emlékezést.
Az álom egyik funkciója az élmények rendszerezése és feldolgozása. Emellett összekapcsolja a meglévő ismereteket az újakkal, elhelyezve azokat egyfajta tapasztalati hálóban. A szakember szerint ha ez a háló sok helyen sérült (például nehéz gyerekkor vagy traumatikus élethelyzetek sorozata miatt), akkor az új élményeket nehezebb elhelyezni, ez pedig rémálmokhoz, és így feldolgozási zavarokhoz vezethet. Ha pozitív is a tapasztalati háló, de valami rendkívüli trauma (például haláleset, tragédia) történik, ennek ugyanilyen következményei lehetnek. Szintén feldolgozási zavarhoz vezethet az alkoholizmus, vagy valamilyen alvászavar következtében jelentkező nem megfelelő minőségű alvás, így elégtelen mennyiségű álmodás.
A rémálmok gyakorisága függ a fizikai állapottól, anyagi helyzettől, sőt még az iskolázottság is befolyásolja: rossz fizikai állapotban lévők és kevésbé iskolázottak gyakrabban számolnak be szorongásos álmokról. Az anyagi helyzet csak az alacsony iskolázottságúak körében határozza meg az álmok érzelmi színezetét: aki gazdagnak érzi magát, pozitív álmokról számol be, aki viszont szegénynek, inkább rémálmokról. Aki tehát meg van békélve önmagával, kiegyensúlyozott és magabiztos, annak kevésbé lesznek rémálmai.
Az álmokat egyetlen pillanat alatt el lehet felejteni, hiszen nem is az a funkciójuk, hogy felidézzék őket, anélkül is elvégzik feladatukat.
A teljes cikk itt olvasható.