Magyarország kormánya nem csak a városokba bevezető és a városokat elkerülő autópálya-szelvények használóit tekinti fölöslegesen bolyongó és megsarcolható polgároknak, hanem a kiskereskedelmi boltok vasárnapi vásárlóit is. Jövő év március közepétől hazánkban az Úr napján a nagy áruházakban már tiltott a nemzeti valuta költése, ellenben a családi kis üzletekben való vásárlás csaknem hazafias kötelezettség lesz. Vasárnap ezentúl drágán és szűk áruválaszték mellett költheti majd pénzét élelmiszerre/napi cikkre a kis jövedelmű magyar. Bútort, ruhát, műszaki cikket pedig csak kutyafuttában és zsúfoltságban vásárolhat a hét többi napján. Ez a jelenlegi kormányzat torz víziója, ebbe az irányba akarja terelni a kereskedőket és a fogyasztókat. Míg a fejlett világ országainak döntő többsége a sokszínűséget és a nyitottságot pártolja, addig a hazai jogalkotók nagyobbik hányada a hétvégén lelakatolt áruházak, plázák látványát kedveli.
Idehaza "boltbezáró" Harrach Péternek és "fikcióvezető" Rogán Antalnak különösen rosszul áll a szakszervezeti mundér, a munkásvédelmi szerepkör. Mindketten megpróbálják eljátszani a dolgozókért aggódó honatyát, de értelmes és hiteles mondat még nem hagyta el szájukat az üzletek zárva tartásával kapcsolatban. Egyébként is megette a fene az egészet, ha két unortodoxiás fantaszta jajgat a szabad vasárnapért. Megnyilvánulásaik és hebehurgya érvelésük teljességgel igazolják törekvéseik hamisságát, álságosságát.
Németország és Franciaország (ma még nagy zárva tartók) a vasárnapi korlátozás oldásán gondolkodik. Az egyaránt katolikus Írországban, Lengyelországban és Portugáliában képesek összeegyeztetni a hitéletet a vasárnapi vásárlással, így joggal feltételezhető, hogy Mária Országában sem okozhat nagy traumát a templom és az üzlet egyidejű nyitva tartása. Szomszédaink, egyben uniós tag- és versenytársaink (Szlovákia, Szlovénia, Románia, Horvátország) is megértették a leckét: termelni és kereskedni a hét minden napján szükséges. A gazdaság valamennyi ágában erőt, dinamizmust és hatékonyságot kell felmutatni. Az itthoni jogalkotóknak ez még nem tűnt fel, ők inkább (át)nevelő célzattal jól odacsapnak a renitens kereskedőknek, fogyasztóknak. Munkahely, munkabér (vasárnapi pótlék), turisztikai vonzerő, adó- és járulék bevétel, vásárlói szándék sem szempont; a lényeg az értelmetlen drákói szigor érvényesítése.
350 ezer kereskedelmi alkalmazott és 4 millió vásárló sorsát, szokását akarják erőszakkal, parancsszóval megváltoztatni. Ez nem sikerülhet, mivel a "zártországgá" való átalakítás mögött egyáltalán nincs társadalmi támogatottság. Ellenkezőleg: a munkavállalók, a vállalkozók és a vásárlók döntő többsége hangosan és haragosan ellenzi az áruházi ajtók vasárnapi bezárását.
