Amikor összetalálkoztunk, körülbelül 15 éve múltán, puszi ide, puszi oda, azonnal kivette a szatyrából a tarka-barka sálat, leterítette a padra, kihúzta magát, már amennyire a reumája engedte: nézd mit csináltam! Irigységgel csodáltam meg a kötőtűkre fűzött, készülő sálat, hét szín váltogatja egymást, úgy hat-hét sorban. Mondtam neki, milyen szerencsés, hogy annyi maradék fonalat örökölt a nagymamájától, dehogy árultam el, hogy nekem türelmem se volna a kötögetéshez. Hosszan beszélgettünk, a végén keserűen panaszolta, ha bezárják a plázákat, vége a gyöngyéletnek. "Itt meleg van, otthon takarékra teszem a gázt, itt meg a padon úgy fogadom a vásárlókat mintha hozzám jönnének, néha elő is fordul, hogy rám bízzák a gyereket amíg bemennek ide-oda. Nem tudom elfogadni, hogy megszűnjön, ami jól bevált..."
Magam is ott leszek, amikor (nép)szavazni kell amellett, hogy vasárnap is nyitva legyenek a plázák. Más ügyekben a Keresztény(illiberális)demokrata Néppárt úgy viselkedik mint a kalauzhalak a tengeren, odatapadnak a nagy halak, a cápák testére és mindenféle üzemanyagot megspórolva jutnak el a zsákmányig. De ezúttal nem ez történt, most a Fidesz vállalkozott a kalauzhalak szerepére, s a minipárt oldalához simulva siklanak a prédáért. Ami nem más, mint hogy nemzeti legyen, ami még nemzeti, mondván, hogy a nagy plázák helyett a magyar kisvállalkozókat kell helyzetbe hozni. Mi van, ha ezzel kapcsolatban kétségeink támadnak az embernek, az adók miatt az utóbbi időkben rekordszámú, összesen 5082 cég megszűnését tette közzé a cégbíróság. Ez 27 százalékkal több annál, mint amit az eddigi legrosszabb hónapban, 2013 októberében volt. Hogy adhat ez reményt arra, hogy ezután másképpen lesz. Az ájtatos kereszténydemokrata felszólalók egyetértenek a kedves vezetővel, hogy hat napi munkabérből meg lehet élni, fölösleges a nagy üzletláncokat nyitva tartani. Ne higgyenek neki, nem lehet belőle megélni. Nyolcvan-százezer forintból kell családot alapítani, s ebből kell a gyerekeket eltartani, ebből kell annyit félre tennie, hogy majd idős korában nyugdíjat kapjon, és törvény van rá, hogy ebből kell eltartani az idős szüleit is. Akkor is, ha majd közmunkás lesz. Az ájtatoskodók meg kapják föl a fejüket, s gondoljanak arra, hogy még folytatódik az a munka, amellyel Joseph Ratzinger bíboros megbízott 12 kiválasztott tudóst, hogy (a Vatikánban eddig őrzött) 4500 kötetnyi inkvizícíós dokumentumot dolgozzák fel, s hozzák nyilvánosságra: hogyan működött az egyházi megtorló gépezet a nyugati társadalomban. A Der Spiegel 1998/23-as számában megjelent írás szerint valójában először csak II. János Pál pápa nevezte az inkvizíció „munkáját” nyíltan szégyennek. A katolikus egyházfő elismerte, hogy módszereit tekintve az inkvizíció a Gestapo, a KGB és a Stasi előfutára volt. A vádlottaknak semmiféle joguk nem volt, a vádló a bíró is volt egy személyben, gyermekeknek a szüleiket, asszonyoknak a férjeiket, férjeknek a feleségeiket kellett besúgniuk. A kínzást nemcsak megengedték, hanem meg is parancsolták...
No, hát ilyen anamnézissel, ilyen örökséggel, a kalauzhalak tulajdonságait hordozva, a Keresztény(illiberális)Demokratikus Minipárt ne szóljon bele abba, hogy hol kötögessen sálat régen látott kolléganőm.