Pontosan annyira nem vagyok történész, mint Boross Péter, aki - ha még emlékszik erre - miniszterelnök is volt. Kettőnk között azért van pár markáns különbség. Először is engem – helyesen! – nem hívnak történész konferenciákra. Másodszor, ha hívnának, se szólalnék föl, mert éppúgy amatőr lennék hozzá, mint ő. (Nota bene, én sosem voltam csúcsvezető a pártállami állambiztonság oly méltatlanul mellőzött területén, mint a vendéglátás.)
Boross a napokban láthatóan beleállt egy különös álomvilágba, amelyben az antiszemitizmus lényegében ismeretlen fogalom. Az akkori kiskamasz minden tudományos ismeretével állítja, hogy a magyar feljelentős, holokausztos hitlerájban direkt remek volt zsidónak lenni, kiváltképp a numerus clausus, idején, a megsemmisítések okán, a nyilaskás időkben - meg aztán hitleráj, na az nem is volt. (Boross akkori életkora ma legfeljebb arra lenne jó, hogy drogtesztre kötelezzék.)
A közrádióban most egyenesen azt szorgalmazza, hogy állítsuk talpra a Horthy-korszakot.
Ha jól emlékszem, Szentágothai professzor, rég - még MTA-elnökként - nyilatkozta, hogy felállított egy kuratóriumot, melyet arra kötelezett, hogy ha látják időskori elhülyülését, avatkozzanak közbe, és ne engedjék ostobaságokat beszélni.
Kurátorok kerestetnek!
