A zenészeknek hatalmas rajongó-tábora alakult. A bolt meg bezárt. Egyetlen zongorát sem adtak el ugyanis. A történetet - sok más mellett - a zenészek mesélték el keddi, óriási sikerű budapesti koncertjükön. De nem csak ezzel, hanem valóban virtuóz játékukkal igazolták, hogy jogos a világhír.
A boltot egyébként Piano Guys-nak hívták és az egykori tulajdonosok zenekarának is ez lett a neve. Holott csak egyikük - Jon Schmidt - játszik a zongorán, a másik főszereplő - Steven Sharp - csellista. És mindent tudnak a zenéről és a hangszereikről. Sharp azt is elmesélte, összesen 19 csellója van, persze mind önálló egyéniség, tehát nevük is van.
Az egyik egy olasz gyártmány, tehát ő Marcello (szójáték), a másik egy kínai, ő Bruce Lee. Az est túlnyomó részében ők ketten vannak a színpadon. Játszanak Vivaldit és Beethovent, Coldplay és One Direction slágereket, mindegyiket feldolgozva, a rockot szimfonikusan, a komolyat könnyen. Játszanak a közönségnek és a közönséggel.
A nézők pedig partnerek, mert szeretik a jó zenét és elismerik a nagyszerű hangszer-tudást. Élvezik a bohóckodást is, mert az urak néha kivetkőznek magukból. Az egyik szám közben Schmidt fergeteges táncot is bemutat. A végén aztán a két muzsikushoz még csatlakoznak ketten, valójában ők is "zongorista fickók", vagyis az együttes tagjai és amit a zongorával művelnek, az nem mindennapi.
Persze nem ússzák meg a ráadást, de készültek is rá. Igazolva, hogy nem csak úgy heccből ismételték el többször is a koncert közben, mennyire szeretik a magyarokat és az értő közönséget. Egy Magna cum Laude-slágert játszanak el a legvégén, négyen ütik egyszerre a zongorát és a zene tovább árad. Az élmény felejthetetlen. Jó, hogy kijöttek a boltból.
