Ahogy nézem az országgyűlési közvetítéseket, a hatalom gyakorlásának iskolapéldáját látom. Kövér házelnök úgy szemléli a képviselőket, mint a tábornok a csatamezőn szorgoskodó katonákat. A 'hazaiak' rendben felolvassák a nekik írt mondanivalót, látszik rajtuk, hogy sok esetben fogalmuk sincs arról, mit is kell előadniuk. A lényeg, hogy túlessenek rajta, és máris mehetnek a pénztárba. Az ellenzék okoskodása, Kövér úr "ízlésével" nem egyező viselkedése, a házelnököt láthatóan halálra idegesíti. Legszívesebben fizikailag utasítaná rendre őket, de hát ezt nem lehet, marad a szóbeli
durváskodás, némi pénzbüntetés, szómegvonás. Üdítő folt a nagy vezér megjelenése, felszólalása. A katonák áhítattal hallgatják, még a pisszenést sem hallani. Alig várják, hogy tapsukkal kifejezhessék imádatukat. A sok hazugságra, csúsztatásra az ellenzék hiába próbál rámutatni, semmi esélye sincs. Az azonnali válaszra való reagálást eltörölték, ha meg muszáj, a katonák kardcsörtetése, előre betanult fújjolása, nevetgélése eltereli a nézők figyelmét. Kész cirkusz ez az egész országgyűlésnek nevezett előadás. Szégyen ránk, választókra nézve, és figyelmeztetés is egyben. Legközelebb gondoljuk meg alaposabban kiket is küldünk oda.
