A házigazda Martin Schulz EP-elnök mellett köszöntötte őt Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság, és Herman van Rompuy, az Európai Tanács elnöke, valamint Matteo Renzi olasz miniszterelnök, a soros elnökség nevében. Ezután a zsúfolásig megtelt teremben – Martin Schulz, az EP elnöke vezette be Ferenc pápa beszédét. Felidézte II. János Pál pápa 1988-as látogatását az Európai Parlamentben, amely mintegy megelőlegezte a berlini fal leomlását és az EU keleti bővítését.
Ferenc pápa tartalmas beszédet mondott. Bő fél órás felszólalása ismét kifejezte szociális elkötelezettségét, a demokratikus intézmények iránti tiszteletét és progresszív gondolkodását. Nem véletlen, hogy beszéde közben az első taps a parlament baloldalán hangzott fel. Az emberi jogokról és méltóságról szólva a pápa feltette a kérdést, mit érnek ezek, ha az embernek nincs mit ennie és nincs munkája? A politikai életben a baloldal képviseli azt a gondolatot, mely szerint megfelelő anyagi javak és teljes foglalkoztatás nélkül hiányosak az emberi jogok. A pápa a zöldeknek is a kedvében járt. Szólt a megújuló energia jelentőségéről, méltatta Európa erőfeszítéseit a környezetvédelem terén.
Viszonylag hosszan kritizálta az általa az „eldobás kultúrájának” nevezett jelenséget, amely a kontroll nélküli fogyasztói láz következménye. Vastapsot kapott, amikor arról beszélt, hogy miközben milliók éhen halnak a világon, a glóbusz másik részén ételek végtelen tonnáit dobjuk a szemétbe. Kemény szavakkal egyszerűen megengedhetetlennek nevezte, hogy a Földközi-tenger a menekültek temetőjévé váljon, és nagyobb türelmet sürgetett a bevándorlókkal szemben. Többek meglepetésére kívánatosnak nevezte az Európai Unió további, balkáni bővítését. Ez talán összefügg szeptemberi albániai látogatásával is.
A pápa, aki egyházán belül sem takarékoskodik a kritikus megjegyzésekkel, Európa mai szerepéről is elgondolkodtatóan kemény dolgokat mondott. Szerinte kontinensünk a külvilág szemében elöregedett és összehúzódott, már nem főszereplője a nagyvilág eseményeinek. Európa, fogalmazott képletesen, „nagymama” lett, már nem tud termékeny lenni. Intézményeit a „bürokratikus technicizmus” jellemzi. Arra biztatta az Európai Parlament tagjait, hogy leheljenek új életet az európai demokráciába.
Kifejezte a Szentszéknek azt a szándékát, hogy a jövőben még jobban együtt működjön az Európai Unióval a béke és a szolidaritás szellemében. Hangsúlyozta, hogy a katolikus egyház nem vonja kétségbe az államok laikus jellegét. Az „illiberális demokrácia” álkeresztény hirdetőinek is érdemes okulnia abból a gondolatából, hogy a „politikai pártok sokfélesége nagy érték”, amelyet meg kell védeni.
Beszédének voltak filozófiai indíttatású, de közérthetően előadott részei is. Szólt a kereszténység személyiség-felfogásáról, amely az embert nem elkülönített lényként, hanem társas kapcsolataiban értelmezi, és elismeri a „közjó” fogalmát. Természetesen szót emelt a vallásszabadságért, és elítélte a vallási kisebbségek, köztük a keresztények üldözését a világ több részén. A természetet olyan kincsnek nevezte, amelyet Isten bízott ránk, s már csak ezért is vigyáznunk kell rá.
Ferenc pápa ezt követően a nemzeti parlamentek képviselőit tömörítő Európa Tanácsba is ellátogatott.
