- Amikor átvette a Junior Príma díjat, azt mondta, ha elismerést kap, gyakran gondol a két díj közötti sokszor nem könnyű időszakra. Ezt hogy értsük?
- Sok díjat kaptam, de ahhoz képest, hogy hány éve vagyok a pályán több olyan időszakot átéltem, amikor számomra nem kizárólag örömforrás volt ez a szakma. A nyilvánosság csak annyit lát ebből az egészből, ha az ember kap egy díjat, vagy éppen sikere van. Közben nagyon gerincesen és sok erővel el kell viselni azokat az időszakokat, amikor ezek a sikeres időszakok elkerülik az embert, és akkor nem szabad feladni. Úgy gondolom az igazi színészi erősség, illetve tartás ebben rejlik.
- Egy díj visszaigazolja, hogy nem volt hiába küzdeni?
- Az elmúlt egy, másfél évben nem sok örömöm telt a színészetben, de nem adtam fel, tovább olvastam, edzettem. Mélységesen hittem abban, hogy nem hiába csinálom, hiszen mindennek következménye van és minden meghozza előbb-utóbb az eredményét.
- Hogy indult a pályán?
- Újvidékre jártam a Színművészeti Egyetemre, de egy szemesztert itt Budapesten töltöttem, mert nálunk minden magyar osztály másodévben egy részképzés keretében Budapesten tanulhat. Ez egy több éves tradíció. Én Léner Péter osztályába kerültem és a mostani elismerés átadója Bálint András tanította a művészi beszédet. Újvidéken pedig Hernyák György osztályába jártam és az asszisztensünk Pálfi Ervin volt.
- Kilenc éve tagja az Urbán András által vezetett több újító előadással előálló szabadkai Kosztolányi Dezső Színháznak. Hogy érzi ott magát?
- Kicsi a társulat, amikor odakerültem négytagú volt az együttes, most öten vagyunk: Mészáros Gábor, Mikes Imre Elek, Mezei Kinga, Pletl Zoltán és én. Ez a konstrukció mindannyiunk számára fokozott felelősséggel és megterheléssel jár, hiszen mennyiségben és minőségben is megpróbálunk olyan előadásokat létrehozni, mintha húszfős társulatunk lenne.
- Mennyi bemutatója van egy évadban?
- Ez változó, most augusztustól januárig négy bemutatóm van, ami nem kevés. Miután megvolt a Spanyol menyasszony ősbemutatója Szabadkán, másnap már a Csárdáskirálynőben Szilviát próbáltam Újvidéken, aztán rögtön kezdtem újra Szabadkán a Csendet, aminek most volt a premierje néhány napja, január közepén pedig Belgrádban lesz a bemutatója egy az orosz költészetre épülő előadásnak, melyet Urbán András rendez és két szerb színész lesz a partnerem.
- Hívják Magyarországra is? Néhány éve Desdemonát játszotta az Othellóban a Vígszínházban Eszenyi Enikő rendezésében. Erről milyen emlékei vannak?
- Szép időszak volt, amíg készült az előadás. Eszenyi Enikő a kisvárdai színházi fesztivál zsűritagjaként látott a Pál utcai fiúkban, amiben Nemecseket játszottam, illetve Urbán András Urbi et Orbi című darabjában is szerepeltem. Ezek alapján hívott Eszenyi a Vígszínházba, illetve a szintén zsűritag Alföldi Róbert a Nemzetibe egy produkcióra, de az utóbbiból egyeztetési okokból nem lett semmi. Aztán a Vígszínházból is hazakerültem.
- A bemutatót követően még néhányszor játszotta a szerepet, aztán más vette át, miért?
- Ezt fedje homály!
- Azóta hívták újra Pestre játszani?
- Korábban igen, de néhány éve nem hívnak. De ez nagyon érdekes, mert Szabadka ugyanannyi távolságra van Belgrádtól és Budapesttől. Amikor elindul valami Belgrádban, vagyis oda többet hívnak, akkor Budapesten valami kialszik, tehát kevesebb figyelmet kapok. De mind a két várost sajátomnak tekintem és mindkettő közel áll hozzám. Többször szó volt arról, hogy az egyszemélyes estemet a One-girl Show-t újra játszom Pesten valahol az A 38 Hajón vagy egy szobaszínházban. Ezek eddig egyeztetési okok miatt nem jöttek létre, de érzem, hogy előbb-utóbb megvalósulnak.
- A One-girl Show hogyan jött létre?
- Nagyon szeretem a természetfilmeket, gyakran nézem az ismeretterjesztő televíziós csatornákat. Az egyik adón láttam egy műsort, amely azzal foglalkozik, hogy jön létre az igazgyöngy: a kagylóba bemegy a szennyeződés, a homok és a kagyló addig mozgolódik, még ez az anyag igazgyönggyé nem válik. Vannak, olyan művészi alkotások, melyek nem hagyják nyugodni az embert. Addig mozgolódik, még ki nem jön belőle egy gyöngy. Számomra One-girl Show ilyen dolog volt. Az elején fogalmam sem volt, hogy ezt az egészet miért akarom megcsinálni. Mégis azt éreztem, hogy ki kell löknöm magamból, hiszen elindult bennem egy folyamat, aminek ez lett a következménye. Már nem tudtam leállítani. Ebből az estből lejátszottam hatvan előadást magyarul és szerbül, Romániában, Szlovákiában, Boszniában, Montenegróban, Szerbiában és Magyarországon is. Számomra ez óriási iskola és hatalmas élmény.
- Tervez újabb egyszemélyes előadást?
- Ez nem egy racionális tervezés. Érzem, van bennem ismét igény egy új dologra, ami nagyon meghatározó. A One-girl Show óta, amit kilökött magából a szervezetem, az a Radnóti-estünk volt, melyet Mészáros Gáborral együtt csinálunk. Ez sem az én döntésem volt, hogy megcsinálom. Radnóti Miklós költészete egyszerűen nem hagyott nyugodni. Nem tudtam aludni, amíg létre nem jött az előadás. Nagyon boldoggá tett, hogy bemutattuk és azt hiszem sok embernek sokat ad ez az est.
- Úgy tudom a Radnóti-est előtt Bálint Andrástól is tanácsot kért.
- Januárban találkoztam Andrással, amikor elindult bennem ez az alkotói agónia és nem tudtam nyugton maradni. Felkerestem mindenkit, aki valamilyen módon kapcsolatban volt Radnótival. Egyszer táncoltam egy bácsival, aki Radnótival volt együtt munkatáborban. Édesapám sírján is egy Radnóti-idézet van. Hosszú évek óta kísért Radnóti. Az est bemutatója éppen arra napra esett, amikor Gyarmati Fanni meghalt. Az ötven perces produkcióban egyébként kizárólag Radnóti szerelmi költészetével foglalkoztunk, az előadás címe: Két karodban - Ahogy Radnóti Miklós szeretett. Huszonnyolc verset mondunk el zenei effektusok nélkül. Verses est női és férfihangra hangszerelve.
- Melyik a kedvenc Radnóti-verse?
- A Sem emlék, sem varázslat.
- Lehet majd látni felénk is ezt a Radnóti-estet?
- Ez elsősorban az egyeztetésen múlik, hiszen jelenleg három színházban tizenhat repertoáron lévő előadásban játszom. Én bárhová elmegyek, ahová hívnak. A Radnóti-esttel is sokat tájolunk kicsi helyeken, legutóbb egy pici faluban a vajdasági Bácskertesen játszottunk és egyszerűen mágikus élmény volt nekünk is és a nézőknek is. Úgy éreztem az emberek nem vesznek levegőt, annyira figyelnek.
- Megtalálták filmes-feladatok is?
- Beletapintott. Sok színésznek fájdalma, hogy elkerülik a filmes felkérések. De én most nem panaszkodhatok, mert Szabadka mellett a Ludasi-tavon, most forgattam egy rövidfilmet egy fiatal rendezővel, akiről utóbb kiderült, hogy a szomszédom, hat évig éltünk egymás szomszédságában, de egyikünk sem tudott a másikról. A filmezéssel is úgy vagyok, ha jár nekem, akkor meg fogja adni az élet. Ha meg nem jár, azt is el kell fogadni.
- Szokott meghallgatásokra járni?
- Én nem hiszek az ilyen dolgokban. Úgy gondolom, az élet egymáshoz sodorja azokat az embereket, akiknek dolguk van egymással. Nem akarom erőszakolni a sorsot. Azt érzem, hogy rá kell feküdni a vízre és a folyó elvisz oda, ahova mennem kell.