6.oldal;Orbán Viktor;fecni;emlékeztető;

- Grotius

Két mondatába került mindössze Bombera Krisztának, hogy Washingtonból, az ATV képernyőjéről értesítse Orbán Viktort, külügyi embere Pesten nem ’fecnit” kapott. Szaknyelven talán emlékeztetőt, ami a nemzetközi joggyakorlat szerint nem igényel sem fejlécet, sem aláírást, sem pecsétet. Sőt, inkább finom udvariassági forma, nem zord jegyzék, még kevésbé „hadüzenet”, inkább olyan baráti figyelmeztetés. Lehet vitatkozni vele, a tartalmát kétségbe vonni, csak éppen a gorombaság nem a kellő reakció rá. Különösen nem az egy jogász diplomájú kormányfőtől, aki ha a jogban jártas is, nem biztos, hogy a diplomáciai jogban is az, ezért mielőtt nyersen kikel, bölcsebb lett volna kikérnie külügyminisztériumának a véleményét. Ha egyáltalán van ilyen szakember a Bem téren, aki hallott a németalföldi Hugo Grotiusról, a nemzetközi jog megalapozójáról, királyok „súgójáról”. Akit, szegényt a korában néhányan ugyancsak üldöztek. Azért kérdés, hogy a Bem téren akad-e ilyen bennfentes, mert nem biztos, hogy az új miniszterrel a szakértelem is beköltözött az épületbe.

Az összefogás-pánik kilúgozta a fejünkből az arról való gondolkodást, hogy milyen legyen az Orbán utáni világ, aminek az eléréséhez társadalmi szövetségeket kell kötni, s hogy mi magunk milyenek szeretnénk lenni – értékeli az ellenzék helyzetét Lakner Zoltán. A politológus új, Négy fordulat című könyvéről beszélve a mozgalmi és intézményes baloldali erők találkozását sürgeti, nem egyesülést, hanem párbeszédet és vitát. Úgy véli, ma egy baloldali politikai erőnek azt a felismerést kell segítenie, hogy az országnak szüksége van egy szolidáris programra. „Mert az egyenlőtlenségek gyilkolják és szaggatják szét az országot olyan módon, hogy lassan tényleg nem lehet itt megmaradni.”