És mindez Woody Allen senkihez sem mérhető szarkasztikus humorával, ironikus stílusával, érdes bájával a szórakozás felső szintjeire emelve.
Ilyet csak Woody Allen merészel ma a filmen: szellemes sztori a múlt századi húszas évek végéről, a zenékkel is jelzett dzsesszkorszakból, amikor a világválság még nem taposott bele a világ képébe s az emberek mindenféle bohóságokban, varázslatokban és illúziókban vélték felfedezni a boldogság-drazsékat.
Valahol a francia Cote d’Azur romantikával teli környezetében, divatos felső-középosztálybeli miliőben játszódik a film. Colin Firth egy arrogáns britet alakít, aki az egész világot kínai varázslóként hódította meg, ma illuzionistának mondanánk, ahogy egy elefántot, meg önmagát is eltünteti az ámuló közönség szeme elől.
Egy ugyancsak szakmabeli barát arra kéri, leplezzen le egy nőt, aki csalárd módon médiumnak és látnoknak adja ki magát, halottak megidézésével pumpolja a hiszékeny, gazdag francia családot.
A nő szép és fiatal és leleplezhetetlen. A felsőbbrendűségét élvezettel kijátszó öntelt brit végül maga is a lány hívő bámulója lesz. Míg egy újabb fordulat sok csavaros változást nem hoz kettőjük kapcsolatába.
Colin Firth elragadó intellektuális macsó, Emma Stone pedig, maga mögött hagyva a Pókember-filmekben használt gesztusait, élvezetesen jó ritmusérzékű partnere a fura párharcban.
Woody Allen káprázatos dialógokkal, nagyon szellemes szituációkban ereszti egymásnak a két illuzionistát. A varázslat persze nem marad el, s az külön élvezet, hogy Firth gyakran úgy szólal meg, mintha maga W.A. mestert hallanánk komor életbölcselmeit fejtegetni. Ellenállhatatlan öniróniával.
(Káprázatos holdvilág *****)
